A Papon-ügy francia visszhangjai

Azonnali fegyelmi eljárás indult egy francia elítélt ellen, mert a másfél ezer francia zsidó deportálásáért bebörtönzött Maurice Papon szabadlábra helyezése után valamennyi beteg és idős francia fogoly elengedését szorgalmazó felhívást tett közzé.

A 42 éves Yves Peirat pénteken jelenik meg a Salon de-Provence börtön fegyelmi bizottsága előtt, miután a fogházban kiplakátozta „Mindenkinek egyenlő elbánást az igazságszolgáltatásban!” címet viselő kiáltványát. A sikertelen bombamerényletért öt évre ítélt szélsőbaloldali fogoly fogalmazványában nem tér ki Papon elítélésének okaira, annak megállapítására szorítkozik, hogy a francai büntetés-végrehajtási intézetekben százszámra vannak 70 év feletti rabok, az AIDS-től, leukémiától és rákbetegségtől szenvedők száma pedig több ezres nagyságrendű. Felvetése szerint ezekkel az esetekkel semmilyen intézmény nem foglalkozik érdemben.

A börtönhatóságok a rab fegyelmi büntetésével párhuzamosan a párizsi igazságügy-minisztériumhoz továbbították a felhívást azzal a megjegyzéssel, hogy a jogi probléma tartalmi kezelése nem tartozik az intézmény hatáskörébe. A 92 éves Papon, a németekkel együttműködő egykori vichy-i kormányzat volt főhivatalnoka (aki a felszabadulás után is magas posztokat töltött be) szeptember 18-án szabadult a párizsi Santé börtönből egészségi állapotára való hivatkozással.

Az emberiségellenes bűnökben való cinkosságért 10 évre ítélt Papon alig három évet töltött le büntetéséből, ügyvédeinek viszont sikerült elérniük, hogy egy idén tavasszal hatályba lépett új törvény kitételeire hivatkozva, védencük magas kora és megroppant egészségi állapota miatt kieszközöljék szabadulását.

A Le Figaro csütörtöki számának tudósítása szerint a francia orvosi kamara országos tanácsa beadványban kérte az illetékes jogi fórumokat: vizsgálják meg a Papon fizikai állapotáról szakvéleményt adó orvosi jelentéseket. A testület felhívja a figyelmet arra, hogy a nagybetegnek minősített rab saját lábán jött ki a börtönből, a jelek szerint nincs szüksége kórházi ápolásra, s mióta hazatért otthonába, egyetlen orvosnak sem kellett felkeresnie. A kamara mindezekkel összefüggésben kétségbe vonja a szakvélemények megalapozottságát.

Bernard-Henri Lévy filozófus és író a Le Point hetilap legutóbbi számában abból az elvi alapállásból indul ki, hogy az igazságszolgáltatás nem a bosszú eszköze, a gonosztevőknek is joguk van a humánus és morális értékekből táplálkozó bánásmódra, hiszen éppen ezek semmibevételéért töltik büntetésüket. Az idős és beteg Papon elengedése tehát elfogadható lenne, mégis vegyes indulatokat kelt a francia közvéleményben – írja a szerző.

Emlékeztet arra, hogy ma egyetlen olyan francia rab sincs börtönben, akinek lelkiismeretét annyi ember élete terhelné, mint az övét. Ha tehát az új törvényt éppen őrá alkalmazták, joggal vetődik fel újra az az ismert megközelítés, amely a franciaországi zsidók halálba küldését a „történelem egyik lényegtelen részletkérdésének” igyekezett tálalni. Nem lehet kizárni, hogy szabadulás jogcímén megpróbálják jogilag is rehabilitálni.

Lévy okfejtése szerint ha az igazságügyi hatóságok nem látnak hozzá, hogy a börtönökben lévő több tucat, vagy több száz súlyosan beteg és idős ember esetében ugyanígy érvényt szerezzenek az új törvény betűjének és szellemének, óhatatlanul az a meggyőződés fog gyökeret verni a francia köztudatban, hogy egy magas rangú állami hivatalnok, aki gyerekeket dobáltatott be a deportáló vagonokba, kevésbé bűnös a köztársasági igazságszolgáltatás szemében mint egy külvárosi betörő, egy pedofil, vagy egy drogterjesztő.