Döntés az EU-csatlakozás pénzügyi feltételeiről

Az EU-tagországok a brüsszeli csúcsértekezleten tárgyalt valamennyi kérdésben megállapodásra jutottak - jelentették be a tanácskozás végén az uniós vezetők. Az új tagországok termelői a csatlakozás utáni első évben, 2004-ben az uniós támogatási szintnek csak a 25 százalékát kapnák.

Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök, az Európai Tanács soros elnöke szerint ez azt jelenti, hogy az elnökség és az Európai Bizottság világos mandátumot kapott a csatlakozási tárgyalások záró szakaszának lebonyolítására és a tárgyalásoknak a decemberi koppenhágai csúcson történő lezárására.

Ennek feltétele és a brüsszeli csúcs legfontosabb célja az volt, hogy a tizenötök meghatározzák közös álláspontjukat a bővítés finanszírozásával kapcsolatos nyitott kérdésekben. Mint Rasmussen a csúcsot záró sajtóértekezleten megerősítette, az unió közös mezőgazdasági politikáját (CAP) illetően a tizenötök most megfogalmazott végleges tárgyalási álláspontja a brüsszeli bizottság eredeti javaslatainak felel meg.

Eszerint az új tagországok termelői a csatlakozás utáni első évben, 2004-ben az uniós támogatási szint 25 százalékát kapnák; az arány 2007-ig évente 5, 2007-től évente 10 százalékkal emelkedne, s így 2013-ban érné el az unióban akkor érvényes szintet.

Ellentételezésként az unió a CAP finanszírozásában alkalmazni kívánja a „pénzügyi stabilitás” elvét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2007-től kezdve a 2006-os szinten befagyasztják a CAP-ra fordított kiadásokat, amelyek legfeljebb évi 1 százalékkal nőhetnek. Ha tehát ennek az időszaknak bármelyik évében az infláció 1 százaléknál magasabb lesz, reálértékben ez csökkenést jelent – állapította meg Rasmussen, aki szerint ez az agrárpolitika bővítéssel összefüggő finanszírozásában létrejött kompromisszum lényege.

A kohéziós és strukturális politikák bővítéssel összefüggő finanszírozására a 2004-2006 közötti időszakban összesen 23 milliárd eurót szán az unió – közölte Rasmussen. Ez kétmilliárddal kevesebb, mint amennyit a bizottság javasolt. A nyitott pénzügyi kérdések harmadik legfontosabb elemét, az új tagországoknak a közös költségvetéshez való viszonyát illetően a tizenötök megállapodtak arról, hogy a csatlakozás utáni első évben az új tagállamok egyikének egyenlege sem romolhat a közvetlenül azt megelőző évhez képest.

Erről élénk vita folyt a tanácsban, mert a kompenzációnak ezzel a formájával nem minden tagország értett egyet. Egy részük álláspontja szerint az uniónak csak arra kellett volna ígéretet tennie, hogy egyetlen új tagország sem lesz a közös költségvetés nettó befizetője. A tanács végül a brüsszeli bizottság eredeti javaslatát fogadta el, amely szerint az új tagokat azért is kompenzálnák, ha tagságuk első évében az uniótól kapott támogatások egyenlege rosszabb lenne az előző évinél. Ilyen helyzetbe került volna Magyarország is. A jelenleg érvényes menetrend szerint ez 2003-as viszonyítási alapot jelent.

A most született megállapodások alapján a tizenötök a lehető legrövidebb időn belül tárgyalni kezdenek a tagjelöltekkel, mert már csak nyolc hét maradt a koppenhágai csúcsig – közölte Rasmussen. Emlékeztetett arra, hogy az elnökség már hétfőn Koppenhágába várja a tagjelöltek első számú vezetőit, hogy ismertesse velük a tizenötök most elfogadott közös álláspontjait.

Kérdésre válaszolva Günter Verheugen bővítési biztos cáfolta, hogy az unió „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kívánja a tagjelöltek elé terjeszteni álláspontját. Tárgyalási ajánlatról van szó, és mindkét oldalon szükség lesz rugalmasságra – mondta, megjegyezve azonban, hogy az 1999-es berlini csúcson meghatározott költségvetési kereteket az EU tiszteletben akarja tartani.

Az EU-tagországok állam- és kormányfői támogatásukról biztosították az Európai Bizottságnak azt az értékelését, amely szerint az unió tíz tagjelölttel fejezheti be még ebben az évben a csatlakozási tárgyalásokat. A pénteken zárult brüsszeli csúcson elfogadott elnökségi záró következtetések szerint Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia tesz eleget az uniós tagság politikai ismérveinek, 2004-től kezdve pedig a gazdasági feltételeknek is meg fog felelni, illetve képes lesz teljesíteni a tagsággal járó kötelezettségeket.

Az unió ennek alapján megerősítette azt a szándékát, hogy ezekkel az országokkal a december 12-13-án esedékes koppenhágai csúcson lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, majd 2003 áprilisában Athénban aláírja a csatlakozási szerződést.

Támogatást kapott a brüsszeli csúcson a bizottságnak az a javaslata is, hogy az unió a most megkötendő csatlakozási szerződésbe a szokásos általános gazdasági záradék mellé két különleges védzáradékot is vegyen fel. Az egyik a belső piacot, a másik a bel- és igazságügyi együttműködést érinti.

A tagállamok azonban – Hollandia kezdeményezésére – szigorítottak a bizottsági javaslaton, amennyiben most elfogadott álláspontjuk szerint a záradékok kettő helyett három évig lehetnének érvényben. Rendelkezéseiket valamelyik tagország indokkal ellátott kérése vagy a brüsszeli bizottság kezdeményezése alapján lehetne alkalmazni abban az esetben, ha valamelyik új tagország nem teljesíti az adott területen vállalt kötelezettségeit.

Magyarország és Csehország számára nem hozott megoldást a pénteken véget ért brüsszeli EU-csúcs az Európai Parlamentben nekik fenntartott helyek problémájában. A csatlakozások és a 2004-ben esedékes következő európai parlamenti választások közötti időszakra nézve az elnökség záró következtetései ezzel kapcsolatban szűkszavúan csak annyit állapítanak meg, hogy a parlamenti képviselők teljes, illetve az egyes tagállamokra jutó létszámát a jelenleg használt módszer alapján fogják megállapítani.

A 2004-es választásokkal kezdődő időszakban viszont már a nizzai szerződésben meghatározott számok lennének érvényesek, amelyekhez hozzá kell adni a Bulgária és Románia számára fenntartott – és csatlakozásukig a többi tagállam között szétosztandó – összesen 50 helyet. A nizzai szerződés szerint azonban Magyarországnak és Csehországnak 20-20 parlamenti hely járna, kettővel kevesebb, mint a velük gyakorlatilag azonos népességű Belgiumnak, Görögországnak és Portugáliának. A magyar diplomácia kezdettől fogva kifogásolta ezt a méltánytalanságot, törekedett is az orvoslására, de mindeddig eredménytelenül.

Valójában a nizzai szerződés ratifikálásáról tartott második írországi népszavazás előtt nem is volt sok esély a kiigazításra. Egy esetleges elutasító eredmény esetén ugyanis a szerződés nem léphetetett volna hatályba, intézményi rendelkezéseit pedig valószínűleg újra kellett volna tárgyalni. A referendum pozitív eredménye szabaddá tette ugyan az utat a szerződés rendelkezéseinek az alkalmazása előtt, a két ország számára azonban ez a jelek szerint nem jelent azonnali megoldást.

---