A Közép-európai Kezdeményezés csúcstalálkozója

2002. november 13-15-én Macedóniában a Közép-európai Kezdeményezés országai tizenharmadik alkalommal tartanak csúcstalálkozót. A tanácskozáson a 17 tagország miniszterelnökei és külügyminiszterei találkoznak, valamint gazdasági fórumon vitatják meg a tagországok eredményeit és tapasztalatait.

A Közép-európai Kezdeményezés (KEK) a térség országai közötti kapcsolatok nem intézményesített együttműködési kerete. A 17 tagországban ugyanis 250 millió ember él, az együttes GDP 1.800 milliárd dollárt tesz ki. A tagországok exportja összesen 520 milliárd dollár, importja 570 milliárd dollár. Az együttműködés folyamatosságát az adott évben elnöki funkciót ellátó ország, 2002-ben Macedónia biztosítja. A kormányfők évente egy alkalommal tanácskoznak, külügyminiszteri találkozókat félévenként tartanak.

A Duna-Adria földrajzi vonal mentén fekvő országok közösségének megteremtését az 1978-ban életre hívott Alpok-Adria együttműködés ihlette. Olasz kezdeményezésre Ausztria, Jugoszlávia, Olaszország és Magyarország külügyminiszterei 1989. november 11-12-én Budapesten megállapodtak abban, hogy a jószomszédi kapcsolatok erősítésével, a nemzeti kisebbségek híd szerepére támaszkodva, a kulturális és történelmi hagyományokat szem előtt tartva fejlesztik az együttműködést. A közösséghez 1990. május 28-án csatlakozott Csehszlovákia.

Az első csúcstalálkozót 1990. július 31-augusztus 1-jén tartották Velencében. Itt és ekkor honosodott meg a görög-latin eredetűpentagonalis (ötszögletű) olasz megfelelője, a Pentagonale név használata. A tagság feltételévé tették, hogy a csatlakozó országban szabadon választott parlament gyakorolja a törvényhozó hatalmat, biztosítsák az emberi jogokat, és ismerjék el a nemzeti kisebbségek jogait. A tömörülés földrajzilag zárt, de rugalmasan viszonyul a más országokkal folytatandó együttműködéshez. 1991. július 26-27-én, a Dubrovnikban tartott második csúcsértekezleten lett Lengyelország hatodik, teljes jogú tag, a Pentagonale elnevezés pedig Hexagonaléra változott.

A tömörülés jelenlegi nevét – Közép-európai Kezdeményezés – 1992-ben vette fel, abban az évben, amikor a Milosevics-rezsim háborús politikája miatt Jugoszlávia tagságát felfüggesztették, míg az ország felbomlását követően a volt jugoszláv tagköztársaságok közül Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szlovénia is csatlakozott a KeK-hez. 1993-ban Csehszlovákia szétválásával és Macedónia csatlakozásával a KeK létszáma újból bővült. 1996-ban hat újabb ország (Albánia, Bulgária, Fehéroroszország, Moldova, Románia, Ukrajna) lett a tömörülés tagja, 2000-ben pedig , a budapesti csúcstalálkozón a politikai változásoknak köszönhetően Jugoszlávia ismét csatlakozott. Így a kezdeményezés tagjainak száma jelenleg 17.

A KeK többek között támogatja a térség országait a piacgazdaságra való áttérésben, támogatja a regionális infrastruktúra fejlesztését, amit több országra kiterjedő gazdasági projektekkel segít elő. Ezek megvalósításához a tagállamokon kívül sok esetben az Európai Unió, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által finanszírozott programok is hozzájárulnak. A KeK keretében 16, különböző területet felölelő munkacsoport tevékenykedik, amelyek a gyakorlati feladatok végrehajtásáért felelősek. A Triesztben tartott 12. KeK-csúcson, 2001. november 22-23-án elfogadott záródokumentum megerősítette a KeK fő célkitűzéseit, azaz a regionális együttműködés erősítését és az európai integráció elősegítését. A trieszti csúcs egyik konkrét javaslata volt egy KEK egyetem létrehozása.

2002. június 26-án a külügyminiszterek találkoztak a macedóniai Ohirdban és a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni együttműködés szélesítése mellett foglaltak állást. Magyarország számára is kiemelt fontosságú ez az együttműködési forma, külkereskedelmi forgalmának 26 százalékát ezzel a térséggel bonyolítja. Magyarország elsősorban a határ menti együttműködések segítésében játszik vezető szerepet.