A Robertsont dobálók egyike orosz volt

A prágai orosz nagykövetség konzuli részlegének vasárnapi közlése szerint egy orosz állampolgár, Dmitrij Nyehajev, a Moszkva melletti Koroljov település lakója volt George Robertson NATO-főtitkár egyik támadója.

Az észak-atlanti szövetség első emberét pénteki prágai sajtótájékoztatóján érte az incidens: a két elkövető paradicsomot dobott Robertson felé. A támadók az orosz Nemzeti Bolsevik Párt híveinek mondták magukat, és a „NATO rosszabb, mint a Gestapo”, „gyerekek vére szárad a kezeteken” jelszavakat harsogtak a konferencia-teremben. Az orosz RIA-Novosztyi hírügynökség vasárnapi értesülése szerint a másik, valószínűleg ukrán állampolgárságú „huligán” a nemzeti bolsevikok aktivistájaként ismert Dmitrij Bahur lehet. A prágai ukrán külképviselet hétfőre ígérte a bővebb tájékoztatást.

A Ria-Novosztyi információi alapján mindkét személy szabályos újságírói akkreditációval került a csúcstalálkozóra, a Limonka című, pártjukhoz kötődő lapot képviselve. Az időközben szabadlábra helyezett rendbontókat a legsúlyosabb esetben 5 évre kitilthatják a Cseh Köztársaságból. Az orosz média vasárnap prágai megfigyelőket idézett, akik szerint az azonnali kiutasítás csak jobban felhívta volna a figyelmet a csúcs egyetlen incidensére, és a Nemzeti Bolsevik Párt még nagyobb „ingyen reklámot” kapott volna.

A Nemzeti Bolsevik Párt kicsiny, de aktív szélsőbaloldali, vagy még inkább „vörös-barna” mozgalom. A párt nem csak a hivatalos orosz vezetés ellen lép fel, de árulónak tekinti a Gennagyij Zjuganov nevével fémjelzett orosz kommunista pártot is. A mozgalom élén Eduard Limonov író áll, aki tavaly óta a Moszkva melletti lefortovói börtön lakója, törvénytelen fegyveres szervezet létrehozásának gyanújával. A hatóságok azzal vádolják az előzetes letartóztatásban lévő mozgalmárt, hogy emberei az ő utasítására vásároltak illegálisan nagy mennyiségű lőfegyvert.

Limonov sajátos témaválasztásai, és könyveinek trágár nyelvezete miatt íróként is fenegyereknek számít Oroszországban. Az író az 1980-as években amerikai emigrációban élt, miután a KGB akkori szokás szerint nyomatékosan a kezébe nyomta útlevelét. Erre nem annyira politikai okokból került sor: a magát mindig is hithű kommunistának nevező Limonovnak avantgárd stílusú versei miatt gyűlt meg a baja a konzervatív ízlésű szovjet cenzúrával. A sikert a Nyugaton publikált, és a Szovjetunióban csak a gorbacsovi peresztrojka idején megjelent botránykönyve, az „Ez vagyok én, Edicska” hozta meg számára. Ebben azt írta le, hogy miként élt New York-i homoszexuális prostituáltként, miután felesége elhagyta Amerikába érkezve. Az 1990-es évek elején hazatelepült író később azt nyilatkozta, hogy könyve nem önéletrajzi ihletésű, hanem a képzelet szüleménye. Hadat üzenve a kapitalista restaurációnak Limonov a politikai életbe is azonnal bekapcsolódott.