Célegyenesben az EU csatlakozási tárgyalások

November 22-23-án rendezték meg a berlini magyar követség épületében a 12. Magyar–Német Fórumot. A hagyományoknak megfelelően – hiszen a kétoldalú kapcsolatok teljesen problémamentesek – a megbeszélések középpontjában idén is az Európai Unió bővítése állt, amit a „Európa-politikai váltóállítások a kibővített EU számára” cím is kifejezett.

A fórumon Joseph Fischer német külügyminiszter elsődlegesen a már kibővült Európa architektúrájával, s a már kibővült Unió előtt álló kül- és biztonságpolitikai feladatokkal foglalkozott. A terrorizmus elleni harc meghatározó kérdésének nevezte, hogy sikerül-e demokratizálni az iszlám világot, ezért úgy vélte az unió elemi érdeke, hogy európai perspektívát mutasson fel Törökország számára. Egyúttal bírálta azokat – ekkor zajlott Münchenben a CSU pártkongresszusa, amelyen Stoiber bajor miniszterelnök ezért is bírálta a vörös-zöld koalíciót –, akik belpolitikai okokból eleve kizárják Ankara uniós tagságát.

Fischer fontosnak tartotta, hogy a 25 tagúra bővült unió megőrizze, sőt a jelenleginél is lényegesen jobbá tegye a szervezet működőképességét. Egyúttal megköszönte, Magyarországnak és a határokon túli magyaroknak, hogy rendkívül felelősség teljesen viselkedtek az eltelt tizenkét esztendőben. Zárásként megemlítette: 1998-ban, amikor a külügyminiszteri posztot átvette, a leggyakoribb kérdés, amelyet a tagjelöltek fővárosaiban neki szegeztek, a bővítés dátuma volt. Most végre itt a dátum 2004. május 1. (A tervek szerint a végleges csatlakozási dokumentumot 2003. áprilisában Athénben írná alá az unió a tagjelöltekkel, majd egy esztendeje lenne a tizenötök nemzeti parlamentjeinek, hogy ratifikálják a dokumentumot.)

Kovács László felszólalásában úgy vélte, a rendszerváltás lezárását jelenti Magyarország uniós tagsága, mely az eltelt 12 esztendő munkáját ismeri el. A magyar külügyminiszter szerint a következő alig három hétben még javítani kell az unió ajánlatán. Hiszen az elfogadhatatlan, hogy a 2004-ben a taggá váló Magyarország kevesebb támogatásban részesüljön, mint 2003-ban. (A bizottság szeptemberi tervezete szerint, míg Budapest 2003-ban még 204 millió euró felkészülési támogatást kap, addig 2004-re a tagság első esztendejére az ország nettó támogatása a nyolcadára, 25 millió euróra zsugorodna.)

Túl hosszúnak nevezte az átmeneti időszakot, miszerint közvetlen mezőgazdasági kifizetések tekintetében az új tagoknál csak 2013-ban érnék el a tizenötök színvonalát. Mint mondta, súlyos következményekkel járhat a magyar gazdaság számára – hiszen ez több stratégiai befektető kivonulását is jelentheti –, ha az unió ragaszkodik a korábban megadott adókedvezmények visszavonásához. Mint jelezte Budapest számára elfogadhatatlan, hogy Magyarországnak kevesebb képviselője legyen, mint a lakosok számában hozzánk hasonló Belgiumnak vagy Görögországnak. Közvetlenül a prágai csúcstalálkozóról Berlinbe érkezett Kovács úgy vélte, hibás az a megfogalmazás, miszerint felajánlásokat teszünk a NATO-nak, hiszen mi magunk vagyunk az észak-atlanti szervezet.

Természetesen az érdemi munka most is a szekcióüléseken történt, amelyeken az udvarias hozzászólások helyett a felek azonnal világossá tették, hogy álláspontjaik több kérdésben is eltérnek. A német – és általában az EU-tagállamok – álláspontját röviden úgy lehet összefoglalni, hogy pénzügyekről felesleges tárgyalni, hiszen e kérdésben a mozgástér nulla.

Sigrid Selz a német pénzügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette, tekintettel Németország katasztrofális pénzügyi helyzetére, nincs mód arra, hogy az EU jelenleginél kedvezőbb ajánlatot tegyen. S a jelenlegi helyzetben képtelenség lenne a német lakosságot további kiadások támogatásához megnyerni. Amennyiben ilyen javaslattal állna elő a német politika valamelyik szereplője, az még tovább csökkentené a bővítés ügyének támogatottságát.

Györkös Péter, a külügyminisztérium EU-koordinációs főosztályának vezetője az uniós ajánlat néhány abszurditására mutatott rá, mint például arra, hogy a regionális támogatások esetében egy görög vagy portugál polgárnak ma 239 euró jár, addig egy magyarra, ha a brüsszeli javaslat változatlan maradna, mindössze 78 euró jutna. Úgy vélte, a dán elnökség azon javaslatát, hogy a december 12-13-i koppenhágai csúcstalálkozón mindössze egy órát szánna a tíz tagjelöltre, nehéz másként, mint zsarolásként értékelni. A főosztályvezető kiemelte, mezőgazdasági kifizetések 25 százalékos kiindulási szintje és felzárkóztatásának tíz évre elnyújtása szimbolikus jelentőséggel is bír, mert a magyar polgárok ezen fogják lemérni, mennyire hajlandó hazánkat befogadni az unió. Rámutatott arra, hogy nehéz lesz a magyarokkal azt is megértetni, hogy Budapest mintegy 650 millió eurós (kb. 160 milliárd forintos) éves EU-tagdíjából közel 70 millió euróval (17,2 milliárd forinttal) fogja a nála sokkal fejlettebb Londont támogatni. (A magyar befizetésekből ugyanis ennyi esik a belépésükkor kialkudott, ma már azonban, tekintettel a szigetország gazdasági helyzetére, teljesen irreális brit különleges kedvezményre.)

Amennyiben London többet fizet be az EU kasszájába, mint abból a kifizetéseken keresztül részesül, akkor e többlet háromnegyedét Brüsszel visszafizeti.

Györkös emlékeztetett arra, hogy a pénzügyi kereteket megszabó Agenda 2000-ben a tizenötök a GDP-jük 1,27 százalékában szabták meg közösségi befizetéseik maximumát, ez az arány ma náluk 1-1,04 százalék körül van. Míg Magyarországnak a jelen tervek szerint a GDP 1,5 százalékt kell a brüsszeli kasszába befizetnie. Az Agenda 2000 az első tagok 2002-es belépésével és a 2006-ig mintegy 58 milliárd eurós bővítési kiadással számolt. Az Unió legutóbbi október végi ajánlatában – 2004. május 1-i tagsággal számolva – 37,5 milliárd eurot tett félre 2006 végéig a tíz leendő tagországnak. A főosztályvezető úgy fogalmazott, hogy az Unió által is elismerten legnagyobb beruházás a közép-európai térség biztonságába mindössze a tizenötök GDP-nek 0,06 százalékba kerül, s ha a bővítés által a tagállamokban gerjesztett gazdasági növekedést is hozzászámoljuk, akkor a mérleg még kedvezőbb.

Peter Tempel, Günter Verheugen bővítési biztos kabinetfőnöke elismerte, hogy a brüsszeli ajánlat távol van a tökéletestől. Ugyanakkor úgy vélte, ha a felvételi tárgyalásokkal párhuzamosan megkísérelték volna felszámolni a britek, franciák, vagy éppen a mediterrán államok kedvezményeit az még kisebbé tette volna a bővítés támogatottságát. Úgy vélte a jelenlegi ajánlattal a tagjelöltek együtt tudnak élni, s az új 2007-2013 közötti költségvetés kialakításába már bele is tudnak szólni. Álláspontja szerint a bővítési kérdések kb. 92 százaléka már megoldódott, s a maradék 8 százalékra is lehet megoldást találni.

Sigrid Selz zárszavában úgy fogalmazott a koppenhágai EU csúcson majdan elfogadott kompromisszumok valahol félúton lesznek a tagjelöltek vágyai és a tizenötök elképzelései között.