Mi marad az FPÖ-ből a választások után?

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a vasárnapi nemzeti tanácsi választások során Ausztria II. világháború utáni történetének legnagyobb választói elmozdulásának lehettünk tanúi. E választói magatartás egyértelmű vesztese az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely az 1999-es 26,93 százalékos támogatottságának, valamint 52 mandátumának majdnem kétharmadát elveszítette, s az elért 10,16 százalékkal mindössze 19 képviselői hellyel rendelkezik a parlamentben.

A választói magatartás másik különlegességét képezte, hogy az FPÖ-ből kiábrándultak körülbelül fele nem tért vissza korábbi pártjához az SPÖ-hoz, hanem a konzervatív Osztrák Néppártra (ÖVP), Wolfgang Schüssel kancellárságára voksolt.

Kedden a 42,27 százalékos eredményt elérő ÖVP elnöke kapott megbízást Thomas Klestil köztársasági elnöktől a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére.

Schüssel minden párttal tárgyalni kíván, így nem zárta ki a szocialistákkal (SPÖ) megalakítandó nagykoalíció lehetőségét sem. A jelenlegi ÖVP-FPÖ-kormány megmaradása, vagy egy esetleges nagykoalíció létrejötte döntően a következő hetekben a Szabadságpártban bekövetkező eseményektől függ.

Nevezetesen attól, miként dolgozza fel a párt a vereséget, s milyen irányba mozdul el az FPÖ. Hiszen a választók világosan jelezték, többségük elégedett a Schüssel nevével fémjelzett politikával, és nem kívánják vissza a nagykoalíciót, de fenntartásaik vannak az FPÖ-vel, annak belső vitái és a párt kiszámíthatatlan irányvonala miatt.

A történtek megértéséhez érdemes tudni, hogy az ÖVP-FPÖ-koalíció legtermékenyebb időszaka a 2000-es kormányalakítást követő esztendő volt, amikor a kül- és belföldi nyomás összekovácsolta a kormányzati partnereket, s a kancellári ambícióit véglegesen fel nem adó Jörg Haider is háttérbe vonult. Amint a nemzetközi nyomás alábbhagyott, s az FPÖ szürke eminenciása által kiválasztott szabadságpárti politikusok – például Susanne Riess-Passer alkancellár asszony, Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter, Peter Westenthaler nemzeti tanácsi frakcióvezető – felnőve a feladathoz, önálló arculatot mutattak, megjelentek az első repedések a bécsi pártvezetés és a karintiai tartományfőnök kapcsolatában. Ezt csak súlyosbította a radikális pártok alapvető problémája, nevezetesen kampányígéreteik jelentős részét képtelenség azonnal megvalósítani.

A választók elvándorlását jelezte az FPÖ gyenge szereplése a stájerországi, burgenladi és bécsi tartományi választásokon. Ezért Haider egyre határozottabban kritizálta az FPÖ országos vezetését, s olyan kérdésekben is aktivizálódott – EU-bővítés és a temelíni cseh atomerőmű kérdésének összekapcsolása – melyekkel a koalíciós megállapodást is megsértette. A fordulópontot az a kormányzati és FPÖ-döntés jelentette, amelyik az augusztusi dunai árvízre tekintettel a 2003-ra tervezett adóreformot egy esztendővel elhalasztotta.

Haider hibásan taktikázott, amikor úgy vélte, a bécsi pártvezetés és a kancellár nem meri egy évvel előrehozni a választásokat. Az elkötelezett EU-bővítés párti Schüsselnek külön könnyebbséget jelent a küszöbön álló folyamat levezénylésében, hogy az elkövetkező hónapokban már nem kell komolyan figyelnie a klagenfurti kommentárokra.

Az FPÖ gyenge választási szereplése jórészt Jörg Haider veresége volt, hiszen már nem sikerült az 1999-es csúcsponttal összevethető mértékben a tömegeket mozgósítani. Sa párt Haider tartományában, Karintiában is 14,5 százalékot veszített, visszacsúszva a az SPÖ és az VPÖ mögé. Ezért is mondott le – ha csak fél napra is – tartományfőnöki posztjáról hétfő délután. Elemzők a másik lehetséges tényezőt abban látják, hogy a nárcizmusra hajlamos politikus így kívánta kiprovokálni, hogy a párt bázisa mint megmentőt követelje vissza a vezetésbe.

Az FPÖ előtt két lehetőség áll.

A negatív forgatókönyv szerint a vereség okát a koalíciós megállapodáshoz hű személyekben, többek között Susanne Riess-Passerben, Karl-Heinz Grasserban, Peter Westenthalerban találják meg. Ez a párt visszatérését jelentené a kormányzati felelősségtől a radikális retorika irányába. Ezt az irányt támogathatja az a több ezer pártfunkcionárius, aki a haideri sikerekkel jutott politikai tisztségekhez az önkormányzatoktól egészen az Európa Parlamentig. Ezt az irányvonalat látszik alátámasztani az a tény, hogy az FPÖ-elnök Herbert Haupt – aki egyúttal a hivatalban lévő szociális miniszter – tegnap küldte el a pártból történő kizárásáról értesítő leveleket, többek között Karl-Heinz Grassernek és Peter Westenthalernak.

Amennyiben valóban kizárják az FPÖ-ből a legnépszerűbb és leginkább elfogadott politikusokat, akkor a párt maga teszi lehetetlenné a másik utat, a kormányzati felelősséget vállaló, nemzeti liberális mozgalommá alakulás lehetőségét. Ráadásul a választók által megerősített kancellár számára a kizárások a párt radikalizálódását, további belső bizonytalanságát vetítenék előre. Most azonban Schüssel nem lenne kénytelen az FPÖ-t koalíciós partnereként választani, hiszen a kampányban főként a haiderizálódástól és a Szabadságpárttól „rettegő” SPÖ komoly hitelvesztés nélkül nem utasíthatná vissza az ÖVP esetleges koalíciós ajánlatát.