Robertson a válságos napokról

A NATO főtitkára arra számít, hogy az Irakkal kapcsolatos határozat megszületése után lecsillapodnak a szövetségben az ellentétek, amelyek indulatoktól fűtött vitában több országot is szembeállítottak – legfőképp az Egyesült Államokkal.

Nyugat-európai lapoknak adott interjúban, amely szerdán jelent meg a De Standaardban és a La Libre Belgique-ben, Lord Robertson, a szövetség brit főtitkára rámutatott, hogy a NATO-ban 11 nap kellett a határozat megérleléséhez, míg az ENSZ Biztonsági Tanácsában 42 nap az 1441. határozathoz. Azt is elismerte viszont, hogy közben elérkezett egy olyan holtponthoz, amikor Franciaország, Németország és Belgium hajthatatlan ellenkezése miatt közvetlenül a 19 ország állam- és kormányfőihez fordult, hogy ne engedjék a szövetség zsákutcába jutását.

Robertson szégyenletesnek nevezte, hogy e levelének részletei kiszivárogtak belga lapokba, mert talán sohasem fordult még ez elő a védelmi szövetség bizalmas jelzésű dokumentumával. Mint az interjúban elmondta, múlt szerdán írt a tagállamok vezetőinek, s leveléhez csatolta a tanácsban tett aznapi felszólalásának főbb pontjait. Ezekből jelentek meg részletek a lapokban. „Határozathozatali képtelenségünk következményei rendkívül súlyosak” – olvasható a megjelent részletekben.

„Módfelett csalódott vagyok, hogy ezek az országok készek ekkora kockázatokat vállalni egy ennyire technikai jellegű ügyben… A NATO a nemzetek kollektív tulajdona. Önöké lesz a felelősség, ha szétrombolják. Ami ennél is súlyosabb, úgy hiszem, hogy egy szövetséges biztonságával játszanak… Ez a holtpont arra buzdítja Szaddám (Huszein iraki elnököt) hogy ne szereljen le, sőt talán vesse is be fegyvereit.”

A főtitkár felidézte a nehéz határozathozatal szakaszait, hogyan csupaszodtak le a január 15-én beterjesztett amerikai javaslatok kizárólag Törökország védelmi segélykéréseinek teljesítésére. A katonai bizottság elnöke ekkor már közölte az állandó tanáccsal, fennáll a veszély, hogy Irak támadást indít szomszédai ellen, anélkül, hogy őt bármi katonai csapás érné. Utána az európai haderők főparancsnoka riasztotta őt egy levélben az iraki haderő csoportosításairól, főleg föld-föld rakétáinak telepítéséről.

Robertson elmondta, megdöbbentette, hogy egyes szövetségesek meg akarták gátolni a NATO-t kollektív védelmi kötelezettségének teljesítésében. A rákövetkező napokban hosszú órákat töltött telefonon európai államférfiakkal, köztük Guy Verhofstadt belga kormányfővel, aki azt magyarázgatta neki, hogy öt koalíciós partnere mindegyikét ki kell elégítenie… A vita végül már csak a belga módosító javaslatokra szorítkozott, több szövetséges ugyanis ellenezte, hogy a szövetség önállóságát bármilyen módon összefüggésbe hozzák az ENSZ-szel vagy más szervezettől. Aztán nagy nehezen erre is találtak formulát, ami csak a nyilvánvalót rögzítette, hogy a NATO odafigyel mások tevékenységére is.

A háborús kilátást illetően Robertson leszögezte: „Én ellene vagyok a háborúnak. A NATO azon dolgozik, hogy megelőzze, ne pedig kezdje a háborút. Ezt tettük Boszniában, Koszovóban, Macedóniában. Ellenzem a háborút Irakban is, Szaddám Huszeinnek végre kell hajtania az ENSZ-határozatokat és leszerelnie.” Hozzátette, hogy a BT határozatában szó sincs az elnök távozásáról, bár nagy szolgálatot tenne vele az iraki népnek – írja a Magyar Televízió Online.