A L’Express című francia hetilap által megszólított, dagesztáni származású Alil Csurpajev abban reménykedik, hogy az irakiak ’’föleszmélnek’’. Szerinte az Egyesült Államok rá akarja kényszeríteni saját nyugati ideológiáját az arab államra. ’’Én keleti vagyok és gyűlölöm a demokráciát’’ – jelenti ki, sérelmezve, hogy az orosz határőrök számos társát visszafordították, akik önkéntesként vonultak volna Irakba, hogy az amerikaiak ellen harcoljanak.
Alil két hónapja az Eurázsia párt soraiba lépett, melyet a Kreml volt intendánsa, Pavel Borogyin és Abdul-Vakhed Nyazov, Duma-képviselő igazgatnak. A párt most sikeresen lovagolja meg azt az Oroszország-szerte elhatalmasodott, Amerika-ellenes hangulatot, melyet nemcsak az iraki háború, de a globalizációs folyamatok miatti szorongás és harag is táplál, egy amerikai hegemónia rémével.
Az amerikai hadműveletek első napjaiban egy orosz közvéleménykutató intézet, a VTSIOM által megkérdezettek 88 százalékát felháborította a támadás, s 58 százalékuk Bagdad győzelmét kívánta. Az orientalista tudományok intézetének igazgatója, Anatolij Jegorin a francia hetilapnak nyilatkozva kifejtette: Irak harca az oroszokat Napóleon vagy Hitler támadására emlékeztette.
A béketábor oszlopa, Vlagyimir Putyin tehát meglehetősen kényes helyzetben van. Bizony, nyoma sincs a 2001. szeptember 11-ét követően kibontakozott stratégiai partnerségnek. Az iraki krízist megelőzően viszont az orosz elnök éppen Washington ellentáborához, Párizshoz és Berlinhez közeledett. A csúcspontot Jacques Chirac áprlis 11-i, szentpétervári látogatása volt – ezt követően mindkét ország lépéseket tett Amerika felé. Chirac első tapogatózásait az orosz sajtó árulásként értékelte.
Putyinnak gyorsan ki kell lábalnia ebből a zsákutcából: ez év végén parlamenti-, a jövő esztendőben, 2004 márciusában elnökválasztások lesznek Oroszországban. A Kreml ura április elején kijelentette: nem érdeke Oroszországnak, hogy konfrontálódjon Amerikával. A Kreml szóvivője határozottan kijelentette: itt az ideje véget vetni az országban eluralkodott Amerika-ellenes hisztériának – szembeszállva ezáltal a patrióták hadával, akik arroganciával és cinizmussal vádolják Washingtont.
A közös hangvétel alapját a nemzetközi olajügyletek adják: például a Jukosz, mely a Szibnefttel való fúzióját követően a világ negyedik olajtermelőjévé vált, nem látna szívesen a piacokat veszélyzetető, újabb feszültségeket. Elnöke, Mikhail Kodorkovszkij nyíltan kijelentette: számára az Egyesült Államokkal való együttműködés prioritás.
Úgy tűnik, lassan rendeződhet az orosz-amerikai viszony a háborút követően, ám ez az újabb közeledés nem lesz könnyű játszma. Mint ahogy azt a Duma védelmi bizottságának alelnöke, Alekszej Arbatov is megfogalmazta: kétségtelenül évek kellenek hozzá, hogy az orosz politikai elit fölülemelkedjen jelenlegi, Amerika-ellenes érzelmein.
origo.hu
Lemondásra szólították fel Zugló alpolgármesterét miután megpofozott egy gyereket
