George Bush év eleji, az Egyesült Államok helyzetét elemző, rendszerint nagy érdeklődéssel kísért kongresszusi beszédére helyezi a második iraki invázió megindításának, e furcsa, ’’elővételben fizetett’’ háborúnak a kezdetét Time magazin. A január 28-án elhangzott beszédben egyértelmű utalások hangzottak el egy Irak elleni támadás megindításának szükségességére.
A Time a beszéd tartalmát vizsgálva megpróbálta kideríteni: ki adhatta az amerikai elnök szájába azokat a szavakat, melyekkel arra utalt, hogy a Szaddám Huszein vezette iraki rezsim’’ a brit kormány értesülései szerint’’ urániumot próbál szerezni Afrikából.
Több hipotézis nyomában is elindul az amerikai hírmagazin: először is fölvetődik a CIA felelőssége. Csakhogy az amerikai hírszerzés feje, George Tenet amellett, elismeri felelősségét az általa az elnöki adminisztrációhoz eljuttatott értesülésekért, a lapnak nyilatkozva kijelentette: nem adott olyan értesüléseket a szolgálat Bush kezébe, melyek akár az uránvásárlást akár az iraki vezetés és az al-Kaida terrorszervezet kapcsolatát alátámasztották volna.
Tovább nyomozva a Time Dick Cheney alelnökhöz vezető szálakra bukkant. A politikus kabinetfőnöke, Lewis Libby elmondta, hogy a Cheney megbízásából vizsgáltak egy 2001-es olasz jelentést, miszerint Róma arról értesült, hogy Irak Nigerben próbál hozzájutni az atomboma egyik alapanyagához. A magazin emlékeztet: Irak a 80-as évek kezdetén mintegy 300 tonna urániumoxidot szerzett be az afrikai államban. Nem lehet tudni, hogy az arab állam a 80-as években elindította-e nukleáris programját, ám ha igen, annak akkor is véget vetett az első iraki háború 1991-ben. Az olasz kormánytól származó értesülések arról szóltak, hogy Irak ismét uránhoz próbál jutni Nigerben.
Az amerikai kormány kérésére Joseph Wilson, volt gaboni nagykövet, aki utoljára beszélt Szaddam Huszeinnel az első Öböl-háború előtt, afrikai kapcsolatait felhasználva megpróbált értesüléseket szerezni az ügyben. Wilson a Time-nek kijelentette: soha nem látta az állítólagos olasz iratokat. A diplomata Nigerben mind a jelenlegi, mind az előző vezetéssel tárgyalt, s arra a meggyőződésre jutott, hogy alaptalanok az esetleges iraki urániumvásárlást feltételező értesülések.
A Washington Post is rámutat: a CIA-nak hosszabb ideje komoly fenntartásai vannak Irak állítólagos nigeri uránvásárlásáról épp úgy, mint az iraki nukleáris programról, melyet Bush elnök a háború egyik indokaként jelölt meg.
A Le Monde is idézi Condoleeza Rice nemzetbiztonsági tanácsadót, aki magabiztosan kijelenti: nevetségesnek tartja, hogy George Bush elnök kizárólag a nigeri uránüzlet hallatára indított volna háborút, hiszen ez szerinte ’’egy igen vastag dosszié része’’ csupán Irakot illetően. Rice ’’technikailag korrektnek’’ nevezte a Bush-beszédet, hiszen Bush Nagy-Britanniára hivatkozott, amely akkor is és azóta is ugyanazt mondja, nevezetesen hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverekhez jutott.
Mindez nem feledteti azt a bizalmi válságot, amely azt követően robbant ki, hogy a Fehér Ház július 8-án beismerte: hibát követtek el, amikor George Bush Irak uránvásárlásáról beszélt január 28-i beszédében. Bush beszédében olyan brit értesülések is szerepeltek, amelyek nem voltak kellőképpen alátámasztva.
Az amerikai közvéleményt felkavarta a hír, s viták sorozata robbant ki arról, hogy mennyire megbízhatóak a titkosszolgálatok értesülései, s hogy ezek az információk felhasználhatóak-e politikai célokra.
A vitáktól függetlenül – emlékeztet a francia lap internetes kiadása – az amerikai erők a mai napig nem találtak bizonyítékot biológiai vagy vegyi fegyverek, illetve bármely más tömegpusztító fegyver létezésére Irakban, márpedig a háború megindítására e fegyverek állítólagos léte szolgáltatott bizonyítékot.
Az iraki háború során – csak a precíziós harci eszközökkel számolva – 675 Tomahawk rakétát és több mint 6000 irányított bombát lőttek ki az elmaradott gazdasággal, évtizedes embargóval sújtott országra.
origo.hu
Kormány-Voks 2025 versus Tisza-párti szavazás: az eredmény egyértelmű
