Mint arról a Világgazdaság is beszámolt, a német törvényhozás felsőháza elutasította Schröder reformcsomagját, különösen azt a tervet, hogy a tervbe vett adócsökkentést hitelfelvételekkel ellensúlyozza a kormány. A konzervatív oldal valószínűleg attól is ódzkodik, nehogy baloldal, mely megválasztása óta többször is élesen szembekerült választóinak elvárásaival, amikor kényszerű megszorító intézkedéseket hozott, most a klasszikus, az új közgazdász iskola és a David C. Korten által is leírt adósságcsapdába kergesse Berlint. A borsos kamattal fölvett hitelek ugyanis nemcsak az elszegényedett országok gazdasága számára jelentenek veszélyt.
A jobboldal a nagymérvű, részben általa is támogatott – 15 milliárd eurós – adócsökkentés legfeljebb 25 százalékát engedné könnyen fölvehető, ám nehezen visszafizethető kölcsönökből fedezni. A CDU és a CSU inkább a belső erőforrásokra építene: a kiadáscsökkentéssel, szerkezeti reformokkal szeretnék megteremteni a költségvetési tervezet várható forráshiányának ellensúlyát.
A kancellár és Hans Echel pénzügyminiszter ’’értetlenül’’ fogadták, hogy munkaügyi szabályzásokhoz: az elbocsátások megkönnyítéséhez és az ágazati tarifális megállapodások lazításához köti az ellenzék a költségvetés e fontos összetevőjének elfogadását. A baloldal most látványosan szembesül saját szemforgató, magát a szakszervezeti követelések letéteményesének beállító retorikájával, miközben – mint arra a Világgazdaság is Felhívja a figyelmet – a lakosság mindössze 23 százaléka támogatja a jelenlegi kormányzatot.
Miközben a CDU győzelemként értékelheti, hogy mind népszerűségének erősödésével, mind a felelőtlen kormányzati gazdaságpolitika megakadályozásával növelte befolyását a német politikában, a párt kellemetlen presztízsveszteségeket szenvedett egyes politikusai felelőtlen kijelentései miatt, amelyek az idegenellenesség és antiszemitizmus vádjait vetítik pártra.
Az AFP kiemeli: a III. Birodalom és a holokauszt traumája óta a német közbeszéd által tabuként került témákat vetett föl a CDU több politikusa. Martin Hohmann, a párt hessei képviselője október 3-án, a német egység napján kijelentette: „Bizonyos legitimitással minősíthetjük a zsidókat bűnös népnek”, mivel az 1917-es orosz forradalomban „nagyszámú zsidó vett részt, éppúgy a Cseka (a szovjet politikai rendőrség) kommandóinak vezetői között sokan aktív szerepet játszottak közülük”.
Később, írja az AFP, egy hasonló botrányra került sor: a CDU szászországi képviselője, Henry Nitzsche úgy vélte, hogy „kár a török származású szavazók voksainak megszerzésével próbálkozni”, mert „egy muzulmán inkább levágná a kezét”, minthogy a CDU-ra szavazzon.
Nitzsche még azt is kifogásolta, hogy a német képviselőház, a Bundestag sofőrjei főleg törökök – írta pénteki számában a Tagesspiegel.
Felháborodását fejezte ki a politikus kijelentései miatt a németországi muzulmánok központi tanácsa, míg a szászországi CDU felszólította képviselőjét, hogy „magyarázkodjon és kérjen bocsánatot”, és a CDU parlamenti csoportjának alelnöke, Wolfgang Bosbach megígérte, hogy „őszinte párbeszédbe” kezdenek a megsértett népcsoporttal. A CDU török eredetű tagjainak szervezete szerint nem erre, hanem a politikus azonnali kizárására kötelezik a pártot a történtek.
Ugyanaz a sors várt Martin Hohmanra is, ám az ő büntetését – visszahívását a parlamenti bizottságoktól –épp úgy kevesli Simon Stein izraeli nagykövet, mint Wolfgang Huber, a németországi evangélikus egyház elnöke, sőt – az AFP szerint – az egész német politikai osztály, a konzervatívokkal együtt.
A sajnálatos fiaskók mindazonáltal nem alkalmasak arra, hogy eltereljék a figyelmet a költségvetést érintő, a német gazdaság közeljövője szempontjából létfontosságú vitáról. Csak remélhető, hogy az idegenellenes kártyát, igazát még inkább hangsúlyozandó, ezúttal nem játssza ki a baloldal, erősítve megingott pozícióit.
origo.hu
Melyik történelmi esemény történt előbb? Csak kevesen tudják hibátlanul kitölteni ezt a kvízt
