Bush komoly esélyekkel indul?

Tizenegy hónappal az amerikai elnökválasztás előtt George Bush erős ütőkártyákkal rendelkezik – írja a Le Monde. Az elnök gazdaságpolitikai lépései, s az állandó adócsökentések valószínűleg ismét mellé állítják a közvéleményt, amely legfeljebb az iraki helyzet miatt lehet megosztott.

2003. 12. 03. 12:37
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez egy kétismeretlenes egyenlet, melynek egyik tényezője Irak, a másik a gazdaság – írja a francia napilap washingtoni tudósítója. Igaz, ezek az egyenletek olyan állandó elemeket tartalmaznak, melyek inkább Bush előnyét biztosítják. A távozó elnök hihetetlen mennyiségű bizalmi tőkét halmozott fel: kampánycsapatának kartotékai 6 millió, Bush-t többé-kevésbé támogató nevet tartalmaznak. Az Egyesült Államokban a konzervatívok nyerték az időközi választásokat 2002 novemberében, ami meglehetősen ritkán fordul elő.

Tizenegy hónappal a 2004-es választások előtt Bush tehát kemény ütőkártyákat tart a kezében. Mégis: az iraki helyzet és a gazdasági fellendülés elmaradása olyan tényezők, melyek megfordíthatják a játszma menetét, és az elnök elveszítheti a partit.

A konzervatív oldal nagyágyúi már csatasorba álltak, és mint William Schneider, a CNN politikai tanácsadója fogalmazott, Bush-sal a hetedik mennyországban érzik magukat. Az elnök november 5-én abortuszellenes törvényt terjesztett be, amely tiltja a terhesség megszakításának egy bizonyos módszerét, melyet az 5. és 6. hónap között alkalmaznak. Az abortusz védelmezői erőteljes ellentámadásba kezdtek: a Legfelsőbb Bíróság 30 évvel ezelőtti, precedens értékű döntésére hivatkoznak.

Szintén a konzervatív oldal rokonszenvét növelő lépés volt, hogy Bush állást foglalt bio-etikai kérdésekben, a nemzetközi színtereken és szervezetekben, így az ENSZ-ben is inkább a megelőzés, mint a terhesség-megszakítások lehetőségének kutatásait támogatva.

A konzervatív erkölcsiség mellett Bush számára gazdaságpolitikai kérdésekben is irányadó volt pártjának szemlélete: 2001-es beiktatása óta három adócsökkentő költségvetést fogadtatott el a kongresszussal, s ebbéli elhatározásában még a mintegy 500 milliárd dollárra rúgó deficit sem ingatta meg. Grover Norquist, az amerikai pénzügyi reformokért küzdő szervezetek elnöke megerősítette: amíg Bush hatalmon van, minden évben lesz adócsökkentés. A 2004-es költségvetés kedvez az iparvállalatoknak, folytatva az előző évek politikáját, mely a kedvező részvényosztalékokkal próbálta befolyásolni a béreket, illetve – elemzők szerint – legalábbis szinten tartani a jómódúbb háztartásokat.

Bush egyensúlyozni próbál az anti-etatista konzervatívok elvárásai és egy állami szubvenciókar támogató jóléti politika kialakítása között. Erre utal egészségügyi programja is, amely a gyógyszerárak támogatásával kíván javítani a betegbiztosításra szorulók és a nyugdíjasok helyzetén. Ezzel lényegében a Bill Clinton által 1996-ban bevezetett szociális reformprogramot folytatja, miközben megpróbálja felpörgetni a gyógyszeripart is, növelve a szövetségi kassza bevételeit. Tetszik-e vagy sem, a baby-boom jólétben felnövekedett nemzedéke mára abba a korba jutott, amikor a gyógyszerellátás központi kérdéssé válik.

Az előrelátó szövetségi költségelemzők már most fölvetik a kérdést, hogy mekkora felelőtlenség ez azokkal szemben, akik 2015-ben lépnek aktív korba, hiszen ők fogják megfizetni a jelenlegi szociális kedvezményeket. De ki az a politikus , aki föl meri vállalni, hogy kurtítsák meg a nyugdíjasok gyógyszerkedvezményeit?

Úgy tűnik, a jövő esztendőre beérhet Bush belső forrásokra épülő gazdaságpolitikájának gyümölcse. Charles Cook prognóziskészítő gazdaságkutató szerint ha a gazdaság valóban képes állásokat teremteni 2004-re a második negyedévben és ha az iraki helyzet rendeződik, a demokraták esélye a nullával egyenlő.

A szerencse forgandó: fél évvel ezelőtt még a restrikcióval, vagy legalábbis tartós pangással fenyegető gazdaság fenyegette az elnök pozícióit, míg Irak esetében széles körű támogatást tudhatott maga mögött. Mára a helyzet megváltozott, hiszen éppen az ellenkezőjéről beszélhetünk.

Bushnak létfontosságú, hogy legalábbis megossza a felelősséget Irakban: ezért fogadtatott el újabb ENSZ-határozatot, ami legalább bizonytalan ígéretet és némi legitimitást jelent Európa részéről. Az USA most már abba is hajlandó belemenni, hogy az iraki siíták vegyék át a kezdeményező szerepet a helyzet normalizálására tett kísérletekben. Az emberveszteségek száma Irakban napról napra növekszik, és Washington a színfalak mögött bizonyára előkészíti katonai jelenlétének csökkentését a térségben. Hiszen tudják: távozni Irakból talán nehezebb lesz, mint bevonulni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.