Ez egy kétismeretlenes egyenlet, melynek egyik tényezője Irak, a másik a gazdaság – írja a francia napilap washingtoni tudósítója. Igaz, ezek az egyenletek olyan állandó elemeket tartalmaznak, melyek inkább Bush előnyét biztosítják. A távozó elnök hihetetlen mennyiségű bizalmi tőkét halmozott fel: kampánycsapatának kartotékai 6 millió, Bush-t többé-kevésbé támogató nevet tartalmaznak. Az Egyesült Államokban a konzervatívok nyerték az időközi választásokat 2002 novemberében, ami meglehetősen ritkán fordul elő.
Tizenegy hónappal a 2004-es választások előtt Bush tehát kemény ütőkártyákat tart a kezében. Mégis: az iraki helyzet és a gazdasági fellendülés elmaradása olyan tényezők, melyek megfordíthatják a játszma menetét, és az elnök elveszítheti a partit.
A konzervatív oldal nagyágyúi már csatasorba álltak, és mint William Schneider, a CNN politikai tanácsadója fogalmazott, Bush-sal a hetedik mennyországban érzik magukat. Az elnök november 5-én abortuszellenes törvényt terjesztett be, amely tiltja a terhesség megszakításának egy bizonyos módszerét, melyet az 5. és 6. hónap között alkalmaznak. Az abortusz védelmezői erőteljes ellentámadásba kezdtek: a Legfelsőbb Bíróság 30 évvel ezelőtti, precedens értékű döntésére hivatkoznak.
Szintén a konzervatív oldal rokonszenvét növelő lépés volt, hogy Bush állást foglalt bio-etikai kérdésekben, a nemzetközi színtereken és szervezetekben, így az ENSZ-ben is inkább a megelőzés, mint a terhesség-megszakítások lehetőségének kutatásait támogatva.
A konzervatív erkölcsiség mellett Bush számára gazdaságpolitikai kérdésekben is irányadó volt pártjának szemlélete: 2001-es beiktatása óta három adócsökkentő költségvetést fogadtatott el a kongresszussal, s ebbéli elhatározásában még a mintegy 500 milliárd dollárra rúgó deficit sem ingatta meg. Grover Norquist, az amerikai pénzügyi reformokért küzdő szervezetek elnöke megerősítette: amíg Bush hatalmon van, minden évben lesz adócsökkentés. A 2004-es költségvetés kedvez az iparvállalatoknak, folytatva az előző évek politikáját, mely a kedvező részvényosztalékokkal próbálta befolyásolni a béreket, illetve – elemzők szerint – legalábbis szinten tartani a jómódúbb háztartásokat.
Bush egyensúlyozni próbál az anti-etatista konzervatívok elvárásai és egy állami szubvenciókar támogató jóléti politika kialakítása között. Erre utal egészségügyi programja is, amely a gyógyszerárak támogatásával kíván javítani a betegbiztosításra szorulók és a nyugdíjasok helyzetén. Ezzel lényegében a Bill Clinton által 1996-ban bevezetett szociális reformprogramot folytatja, miközben megpróbálja felpörgetni a gyógyszeripart is, növelve a szövetségi kassza bevételeit. Tetszik-e vagy sem, a baby-boom jólétben felnövekedett nemzedéke mára abba a korba jutott, amikor a gyógyszerellátás központi kérdéssé válik.
Az előrelátó szövetségi költségelemzők már most fölvetik a kérdést, hogy mekkora felelőtlenség ez azokkal szemben, akik 2015-ben lépnek aktív korba, hiszen ők fogják megfizetni a jelenlegi szociális kedvezményeket. De ki az a politikus , aki föl meri vállalni, hogy kurtítsák meg a nyugdíjasok gyógyszerkedvezményeit?
Úgy tűnik, a jövő esztendőre beérhet Bush belső forrásokra épülő gazdaságpolitikájának gyümölcse. Charles Cook prognóziskészítő gazdaságkutató szerint ha a gazdaság valóban képes állásokat teremteni 2004-re a második negyedévben és ha az iraki helyzet rendeződik, a demokraták esélye a nullával egyenlő.
A szerencse forgandó: fél évvel ezelőtt még a restrikcióval, vagy legalábbis tartós pangással fenyegető gazdaság fenyegette az elnök pozícióit, míg Irak esetében széles körű támogatást tudhatott maga mögött. Mára a helyzet megváltozott, hiszen éppen az ellenkezőjéről beszélhetünk.
Bushnak létfontosságú, hogy legalábbis megossza a felelősséget Irakban: ezért fogadtatott el újabb ENSZ-határozatot, ami legalább bizonytalan ígéretet és némi legitimitást jelent Európa részéről. Az USA most már abba is hajlandó belemenni, hogy az iraki siíták vegyék át a kezdeményező szerepet a helyzet normalizálására tett kísérletekben. Az emberveszteségek száma Irakban napról napra növekszik, és Washington a színfalak mögött bizonyára előkészíti katonai jelenlétének csökkentését a térségben. Hiszen tudják: távozni Irakból talán nehezebb lesz, mint bevonulni.

Feljelentették Pankotai Lilit miután Orbán Viktor elpusztításáról beszélt