Egy évvel az amerikai elnökválasztás előtt a szavazásra jogosultak továbbra is két jól elkülöníthető táborra bomlanak. Továbbra is érezhető a republikánusok és a demokraták négy évvel ezelőtti, az országot két szavazóbázisra bontó aránya, mely 2000-ben és az időközi választásokon is feltűnő volt, s mint arról az AFP beszámol, bizonyára a 2004-es választások során is meghatározó lesz.
Sem a terrortámadások, melyek a nemzetet majdnem teljes egészében a hivatali idejét most betöltő republikánus elnök, George Bush mögé állították, sem az iraki háború nem változtatta meg azt a tendenciát, melyet a politológusok úgy fogalmaznak meg: „az 50-50 nemzet”, az amerikaiak éles megosztottságára utalva.
A helyzet a New York Times szerint bonyolultabb, mint 2000-ben volt: míg a republikánusok a távozó, és újra induló elnök mögött sorakoznak fel, a demokraták összesen kilenc jelöltet állítottak. Ezek egy része következetesen támogatja az iraki háborút, a foglyok titkos körülmények között való őrzését, az adócsökkentéseket és ellenzik a homoszexuálisok házasságát. Más demokrata jelöltek megosztottak e kérdésekben.
Két, a közelmúltban megjelent tanulmány is részletezi, hogy a két masszív választói blokk 2000 óta a legkevésbé sem változtatta meg esetleges szavazói magatartását az Amerikát ért krízisek hatására. Mindezek ellenére, mint azt a Pew Research Center elemzése is kiemeli, az utóbbi évek bármely, az igazságügyi és végrehajtó szervek soraiban is zűrzavart keltő eseménye, legyen az 2000-es elnökválasztás vitatott kimenetele vagy az Enron óriáscég botrányos összeomlása, alapvetően megváltoztathatja a politikai erőviszonyokat.
Minél megosztottabbak a politikai értékrendet tekintve a választók, annál egyértelműbben válnak szét két jól elkülöníthető táborra, mintegy fele-fele arányban sorakozva a republikánusok és a demokraták mögé – fejtik ki a Pew elemzői. A kutatóintézet az elmúlt három évben mintegy 80 ezer embert kérdezett meg politikai hovatartozását illetően. Arra jutottak, hogy az amerikaiak 30 százaléka republikánusnak, 31 százaléka demokratának vallja magát, míg 39 százalék önmagát független szavazóként határozza meg.
A Gallup közvélemény-kutató intézet hasonló következtetésekre jutott, bár megközelítési módszereiben eltérő mérési eredményeket mutat fel. 2003-as, 40 ezer személy megkérdezésével végzett kutatásuk adatai szerint az amerikaiak 45,5 százaléka republikánus-pártinak vagy republikánusokhoz közelinek vallja magát, szemben a 45,2 százaléknyi szavazótáborral, amely önmagát demokratának tartja, vagy úgy érzi: értékrendjét a demokrata pártéval tudná összeegyeztetni leginkább. Tíz évvel korábban a demokraták kilenc százalékkal vezettek a republikánusokkal szemben az intézet adatai szerint, amely 1994-ben 49 százalékot sorolt a demokraták és 40 százalékot a republikánusok táborába. Azóta Luis Fraga politológus szerint mindkét párt stratégiát váltott, és a bizonytalan és a mérsékelt szavazókat vette célba. A kaliforniai Stanford egyetemen politikatudományt oktató tanár szerint a politikai szervezetek kemény munkát végeztek, hogy markáns arculatot alakítsanak ki, ne lehessen összecserélni őket. A 2000-es elnökválasztások eredményeképpen az Egyesült Államok térképét két színnel szokták politológusok, elemzők felvázolni, melyen kékkel a demokrata, pirossal a republikánus többségű területeket jelölik.
Ha a szín szerinti megoszlást figyeljük az ország térképén, feltűnik, hogy a piros a vidéki, a mezőgazdaság által meghatározott országrészeket fedi le, a középső és a középnyugati vidékeket, míg az ipari zónák, melyek a nyugati és keleti partvidéken helyezkednek el, inkább „kékek”. Ez a megosztottság két, az Egyesült Államokban domináns életformát jelöl – jegyzi meg David Corbin, New Hampshire egyetem tanára. A piros a leghagyományőrzőbb és vallásos vidékeken meghatározó, a kékkel jelölt részeken jellemzőbb a nem hívők többsége. A „pirosak” úgy látják, hogy az Egyesült Államok a jó letéteményese és intézménye, melynek feladata, hogy küzdjön a rossz ellen, míg ellentáboruk nem látja abszolút értékűnek az erkölcsöt és az igazságot. Corbin szerint a XXI. század fogja eldönteni, hogy melyik Amerika kerül ki győztesen e megosztottságból: a hagyományőrző és erkölcsös, vagy a materialista és értékeit a haladás eszméjében látó.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
