A cseh rendőrség lezárta Jan Masaryk, a II. világháború utáni első csehszlovák külügyminiszter rejtélyes halálának vizsgálatát, s megállapította, hogy gyilkosság történt – írja a Lidové Noviny című konzervatív prágai napilap, melynek cikkét az mtv.hu ismertette.
Jan Masarykot 1948. március 10-én reggel, néhány héttel a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel után, holtan találták meg a prágai külügyminisztérium épületében lévő lakásának ablaka alatt. Annak idején a kényes ügyet azzal zárták le gyorsan, hogy Masaryk öngyilkos lett. A kommunista évtizedek alatt – kivéve az 1968-as reformévet – a haláleset tabu volt, s csak az 1989-es rendszerváltás után kezdték el újra mélyrehatóbban vizsgálni.
A csehek ugyanakkor megőrizték a ’’rejtélyes’’ körülmények között elhunyt politikus emlékét, s a közvélemény egyértelműen politikai gyilkosságként könyvelte el a történteket. (A Cernín-palotát a Prágát járt magyarok is úgy emlegették, mint egy olyan épületet, melynek ablakán furcsa módon esett ki a csehszlovák államot megalapító Masaryk elnök fia – a szerk.)
A rendőrségi szakértők vizsgálata megállapította, hogy 56 évvel ezelőtt, 1948 márciusában gyilkosság történt Prágában. Jan Masarykot egyelőre ismeretlen tettesek meggyilkolták. Az esetet a rendőrség lezárta, de büntetőeljárás konkrét személy ellen nem indult – ismerteti a lap a rendőrségi vizsgálat eredményét. Rámutat, hogy az eset végleges tisztázását az orosz hatóságok akadályozzák, mert ennyi idő eltelte után sem hajlandóak a csehek rendelkezésére bocsátani az ottani levéltárak dokumentumait. Az egyik elterjedt változat szerint ugyanis Masarykot az akkori szovjet titkosszolgálat tette el láb alól. Egy másik verzió azt állítja, hogy a gyilkosságot a csehszlovák állambiztonság követte el.
Masaryk egykori személyes titkára Antonín Sum szerint azonban a politikus, aki pártonkívüliként kapott helyet az akkori kommunista kormányban, valóban öngyilkosságot követett el.
A rendszerváltás után megejtett három szakértői vizsgálat közül kettő arra a következtetésre jutott, hogy gyilkosság történt, míg a harmadik szerint mind az öngyilkosság, mind a gyilkosság lehetséges változat.
A cseh lapértesülés szerint az eset végleges tisztázását az orosz hatóságok akadályozzák, mert nem bocsátják Prága rendelkezésére az ottani levéltárak dokumentumait – fűzte hozzá az Info Rádió.
A második világháború alatt Jan Masaryk tudatosította, hogy a Szovjetunióval, mint hatalmi tényezővel számolni kell – írta korábban az Új Szó. Ám hitte, Prága Moszkvával anélkül is együttműködhet, hogy a Szovjetunió a maga hatalmi szférájába kényszerítené az államot. Tudta, hogy a Köztársaság jelképe, ezért Klement Gottwald kommunista kormányában is vállalta a külügyminiszterséget.
Miután 1947-ben a Szovjetunió arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy ne vegyen részt az amerikaiak európai államoknak szánt segélyprogramjában, Washington gyakorlatilag Moszkva javára lemondott Csehszlovákiáról. Masaryk ekkor megjegyezte: „Tudom, hogy a Nyugat leírt bennünket.”
A kommunisták 1948. februári hatalomátvétele után a kommunista kormányban is vállalja a külügyminiszterséget. „Önként, saját elhatározásomból léptem a kormányba. Senki sem kényszerített erre. Nem tagadom, vannak fenntartásaim a kormánytagokkal szemben, s a véleményünk is sok mindenben különbözik. Úgy vélem azonban, a nézeteimet jobban érvényesíthetem a kormányban, mint azon kívül.”
Václav Kotyk cseh történész így vázolta Masaryk 1948. február 25-i kilátástalan, kiúttalan helyzetét: „Nyíltan fellépni Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája ellen a politikai és közéletből való távozást jelentette volna, ami az akkori politikai helyzetben a személyes szabadság és biztonság veszélyeztetését jelentette volna. A CSKP politikájával demokrataként nem volt képes azonosulni. Nem tudta nem tudatosítani, hogy a kommunista vezetés számára hosszabb távon teljességgel elfogadhatatlan, s hogy a politikai életből előbb utóbb úgyis eltávolítanák”.
