1982 januárjában Ronald Reagan amerikai elnök jóváhagyott egy CIA-tervet, amely a Szovjetunió gazdasága elleni akciókat tartalmazott – írja a The Nation című, pakisztáni angol nyelvű lap (www.nation.com.pk ). A terv lényege az volt, hogy a fejlett technológiák szovjet kémek általi ellopását felhasználva olyan termékeket, köztük szoftvereket juttattak a Szovjetunióba, melyek rejtett hibákat hordoztak magukban, üzemzavarokat okozva.
Egy ilyen becsempészett „időzített bomba” okozta a szibériai gázkitörést is – emlékezik Thomas C. Reed, a Fehér Ház egykori hivatalnoka. Az amerikai légierő első számú embereinek egyikeként is szolgált politikus 1982-ben a nemzetbiztonsági tanácsnál dolgozott. Ezt az időszakot „A mélység szélén: a hidegháború egy beavatott szemével’’ című könyvében dolgozza fel. Reed kijelenti: a csővezeték robbanása csak egy példa a Director William J. Casey vezette CIA gazdasági hadviselésére a hidegháború utolsó esztendeiben.
Ebben az időszakban az Egyesült Államok megpróbált beavatkozni Nyugat-Európa Szovjetuniótól történő földgáz-vásárlásaiba. Amerikai részéről azt is megfigyelték, hogy a Szovjetunió minden alkalmat megragad, hogy ellophassa a tiltólistán levő nyugati technológiákat.
Miután a KGB-n keresztül értesültek arról, hogy mely árukra, termékekre van a legnagyobb szüksége a Szovjetuniónak, egy sor olyan termék lemásolásáról gondoskodtak', melyek súlyos működési hibákat tartalmaztak. A becsempészett hibás technológia, mely váratlanul megváltoztatta a gázt pumpáló rendszerek és a szelepek összehangolását, kiváltotta a valaha történt legnagyobb detonációt, melyet (nem nukleáris robbantás esetén) valaha látni lehetett az űrből – állítja az amerikai szerző amerikai műholdas mérések adataira hivatkozva. Reed szerint a robbanásra 1982 nyarán került sor.
Bár a robbanás nem okozott különösebb károsodást a gázvezetékben, annál nagyobb csapást mért a szovjet gazdaságra – állítja a szerző. E hatalmas összeomlás hangja – nem véres ütközeté vagy nukleáris tűzpárbajé – volt a hidegháború utolsó akkordja – írja Reed. A szovjetek rájöttek, hogy hamis technológiákat loptak el, de már nem volt mit tenniük. A nagy Leviatán minden sejtje megfertőződött. Minden elem gyanússág vált, nem tudták, hogy az importált berendezések közül melyik kifogástalan és melyik a rejtett pokolgép.
Annak idején a KGB sem ment a szomszédba némi leleményességért: a szovjet hatóságok 1970-ben egy új felderítő csoportot, a T-igazgatóságot hozták létre, amely a nyugati technológiák ellopására specializálódott. Amikor a szovjet elvtársak a Boeing gyárat mentek meglátogatni, csirizzel kenték be a cipőjüket, hogy így gyűjtsék össze a leesett fémhulladékot.
A T-csoport működéséről Ronald Reagen 1981-ben, Ottawában, a gazdasági csúcstalálkozón értesült Francois Mitterrand francia elnöktől, aki beszámolt: a francia hírszerzők egy orosz mérnök, Vlagyimir Vetrov által szereztek tudomást a szovjet kémcsoportról. A szovjet ideológiában csalódott mérnök önként ajánlotta fel szolgálatait, melyek valószínűleg hozzájárultak a Szovjetunió összeomlásához: 4000 oldalnyi dokumentumot fényképezett le és juttatott ki az amerikaiaknak, többek közta a KGB technológia-lopásra szakosodott „X-vonalas” ügynökeinek, nevével, fölfedve mintegy 200 szovjet kémet. Vetrov kiszivárogtatásait felfedezte a KGB, és a kettős ügynököt 1983-ban kivégezték.

„Magyarországon a kristály öl, nem a fentanil” – szakértő az Origónak a szigorított drogtörvényről