Nő az éhezés Venezuelában

Becslések szerint világszerte mintegy 800 millió ember szenved éhezéstől és alultápláltságtól; ez körülbelül százszorosa az aktuális évi elhalálozások számának. A legveszélyeztettebb területek az ázsiai és afrikai országok, de a dél-amerikai Venezuelában is drasztikusan nő a szegénység és az alultápláltság.

Nő a szegénység és az alultápláltság az országban – írja az El Universal című venezuelai napilap. A lakosság 71 százaléka kevesebb élelmet vesz magához, mint korábban. A Gyermektáplálkozás-figyelő Központ (Centro de Atención Nutricional Infantil de Antímano, Cania) adatai szerint tavaly az alultáplált gyerekek már 14,5 százaléka szorult kórházi kezelésre, holott ez az arány 2000-ig 4 százalék alatt volt. A lakosság 71 százaléka egyre kevesebb táplálékot vesz magához, 28 százaléka pedig háromnál kevesebbszer eszik egy nap – írja az újság.

Mercedes López de Blanco doktornő, a Bengoa Alapítvány tagja és a Fundacredesa tanácsadója szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Alatta ott rejlik a krónikus kalóriahiány és az okkult éhezés miatti alultápláltság, amely nem kap kellő figyelmet. Az alsó társadalmi rétegek családjaiban olyan gyakori az alultápláltság jelensége, hogy már normálisnak tekintik, ha a gyermekeik soványak, nagyon kevés zsírtartalékuk van, vashiányosak és anémiások. Ez persze számos más problémához vezet: a betegségekből rendkívül nehezen gyógyulnak ki.

Az alultápláltság két legsúlyosabb tényezője a vashiány és az anémia, mivel ezek hatnak leginkább negatívan a gyerekek szellemi fejlődésére. A Nemzeti Táplálkozási Intézet (Instituto Nacional de Nutrición) szerint 2001-ben a két év alatti gyerekek 12,7 százaléka, a kettő és hat év közöttiek 23,6 százaléka, a hét és tizennégy év közöttiek 25,1 százaléka volt alultáplált. Ezek az értékek nagyjából nem változtak 1999 óta. Ma azonban – a Fundacredesa adatai szerint – a csecsemők 51 százaléka vashiányos, 54 százaléka anémiás, a hét év alattiak 35 százaléka vashiányos, 39 százaléka anémiás. A hétéveseknél ezek az arányok 24 százalék és 20 százalék Az értékek magasabbak az alsó társadalmi rétegek és a városiak körében. Igen súlyos a helyzet a gyermeket váró nőknél is. A kismamák 59 százaléka vashiányos, 38 százaléka anémiás, ami ahhoz vezethet, hogy sok születendő gyermek lesz egészségileg károsult.

Mercedes López de Blanco szerint tény, hogy az országban rosszabbodott a táplálkozási helyzet, és ennek két fő oka van: az egyik, hogy valóban kevesebb táplálékot vesznek magukhoz az emberek. (Az El Universal cikkében megjelent adatok szerint a venezuelai lakosság 54 százaléka szegény, 25 százaléka végletesen szegény, 30,5 százaléka az alapvető szükségleteit sem tudja kielégíteni. A lakosság 15,4 százaléka munkanélküli, és a háztartások 15 százalékában egyetlen kereső sincs.) Az alultápláltság növekedésének másik oka, hogy nem rendelkeznek kellő információval arról, hogy – kiváltképp a fejlődésben lévő gyermekeknek – mennyire fontos a megfelelő táplálkozás, és hogyan lehet gazdaságosan táplálkozni, egyes élelmiszereket másokkal helyettesíteni.

Négy évvel ezelőttig a minimálbérből még meg lehetett vásárolni a szükséges táplálékkosarat, de 2002-ben a helyzet változott. A bérek növekedése nem tartotta az élelmiszerárak növekedésének ütemét, és az emberek nem tudják, hogyan kompenzálják az alapvető tápértékeket tartalmazó élelmiszerek hiányát, hogyan helyettesítsék egyikkel a másikat. Meg kell tanulni, hogy a szezonális ételeket fogyasszák, mert az gazdaságosabb. Ezért a szociális programok hatékonyságán feltétlenül javítani kell – hívják föl a figyelmet a Bengoa Alapítvány képviselői.

Becslések szerint világszerte mintegy 800 millió ember szenved éhezéstől és alultápláltságtól; ez körülbelül százszorosa az aktuális évi elhalálozások számának. A világon naponta körülbelül 24 ezer ember hal éhen vagy éhezés következtében. Az áldozatok háromnegyede öt éven aluli gyerek. Napjainkban a harmadik világ gyerekeinek 10 százaléka ötéves kora előtt hal meg.

Az éhhalálok többségének a krónikus alultápláltság az oka, mert a családoknak egyszerűen nem jut elég élelem, ami különösen a nagy szegénységből következik. Az éhen haltaknak mindössze 10 százaléka veszti életetét a háborúk során. A krónikus alultápláltság nemcsak halált, hanem látászavarokat, apátiát, testi fejlődési rendellenességet okozhat és a betegségekkel szemben legyöngíti a szervezetet. Az alultáplált emberek egy alapszintű életszínvonalat sem tudnak fenntartani.

Gyakran egy pár egyszerű eszköz, mint például jó minőségű vetőmag, megfelelő szerszámok és megközelíthető vízforrás már nagyban segítene az elszegényedett embereknek, hogy képesek legyenek önellátóan termelni. A mezőgazdasági eljárásokban és az élelmiszerek tárolási módszerében már kismértékű javulás is nagy segítséget jelent. Sok éhségkutató szerint a végső és legjobb megoldás az éhség megszüntetésében a képzés lenne, mert a tanult embernek több lehetősége adódik, hogy megszakítsa a szegénység folyamatát és megszüntesse az abból eredő éhséget.