Irak: a csecsen szindróma

Az amerikai harci stratégák az iraki háborúra felkészülve tanulmányozták az orosz támadó alakulatok csecsenföldi városi akcióit , ám úgy tűnik, kevésbé foglalkoztak azzal, hol követtek el hibákat az oroszok, amikor politikai célokra akarták kihasználni a háború utáni helyzetet.

A városba nehézfegyverrel megerősített katonai egység érkezett, hogy felkutassák azokat a lázadókat, akik halálos áldozatokkal járó rajtaütést hajtottak végre a csapat ellen, majd a városaikban és falvaikban beolvadtak a civilek közé. A katonák, akik bosszút fogadtak elesett bajtársaikért, nyolc embert elvonszoltak otthonaikból, katonai járművekbe tuszkolták őket, és elhajtottak az éjszakába.

Ez egy olyan jelenet, amelytől az irakiak joggal félhetnek manapság. Csakhogy ez nem Irakban történt, hanem Duba-Jurtban, Csecsenföldön, ahol az orosz erők már egy évtizede harcolnak az elszakadásért küzdő felkelőkkel. A csecsenek tudják, hogy mindaz a bántalmazás, amely a Bagdad külterületén fekvő Abu Graib börtön rabjaival történt, utálkozással töltve el a világot és felrázva Amerikát, mindez a borzalom még mindig nem a legrosszabb, ami a katonák által az éjszaka közepén elhurcolt csecsenekkel megtörténhet – írja a The Boston Globe internetes kiadása, összehasonlítva a két konfliktust.

Velük ugyanis valóban „a legrosszabb” történt meg végül: megcsonkított földi maradványaikat, melyeken kínvallatásra és szörnyű kivégzésre utaló nyomokat találtak, egy út mellett fedezték fel a múlt hónapban. Százak, de lehet, hogy ezrek szenvedtek el hasonló szörnyűségeket, mióta Moszkva első csapatait Csecsenföldre küldte 1994-ben. Az Egyesült Államok elítélte Oroszországot csapatainak brutalitásáért, s az erőszak-spirálért, amely olyan megtorlásokat is eredményez, melyeket mintegy összefoglal a Kreml-párti csecsen vezető, Ahmed Kadirov múlt heti meggyilkolása.

Azok az elemzők, akik mindkét konfliktust tanulmányozzák, az Abu Garib börtönben történtek összefüggéseit kutatva döbbenten mutattak rá, hogy az Amerika által vezetett iraki vállalkozás megismételheti ugyanazokat a hibákat, melyeket Oroszország követett el Csecsenföldön, a felkelők elleni hadjárat mocsarába süllyesztve az eredeti célt: egy virágzó, demokratikus társadalom megteremtését.

„Úgy tűnik, Amerika további baklövéseket követ el” – véli Fiona Hill, a Brookings Institution, a washingtoni liberális agytröszt kutató ösztöndíjasa. Hozzáteszi: a hadsereg mindig is kapható volt politikai célokra. Mindemellett Hill és más elemzők is kiemelik, hogy Irak és Csecsenföld két erőteljesen eltérő konfliktus. Míg Oroszország elveti a csecsen függetlenséget és a felkelőkkel való tárgyalást, a Kreml katonai erőt használ, hogy a csecsenekből „lojális orosz állampolgárokat” neveljen, s ez egy teljesíthetetlen cél – húzza alá Pavel Felgenhauer, független védelmi szakértő Moszkvából. Hozzáteszi: ezzel szemben megvalósíthatónak tűnik Amerika törekvése, amely egy többé-kevésbé baráti kormány felállítását tűzte ki Irakban.

Sergio Romano, az olasz Corriere della Sera munkatársa szerint az oroszok és az amerikaiak harca megegyezik abban, hogy mindketten ugyanazzal az ellenféllel küzdenek: nacionalizmus és a vallási fanatizmus robbanékony keverékével.
Elemzők kiemelik az amerikai katonák „alapvető előnyét” orosz hasonmásaikkal szemben a kiképzés, a taktika, a felszerelés és a harci morál tekintetében, ám hozzáteszik: mindez a legkisebb fontosságú dologgá válik az első hetet követően az adott hadjáratban.

Az amerikai harci stratégák az iraki háborúra felkészülve, tanulmányozták az orosz támadó alakulatok csecsenföldi városi akcióit – mondja Hill –, ám úgy tűnik, kevésbé foglalkoztak azzal, hol követtek el hibákat az oroszok, amikor politikai célokra akarták kihasználni a háború utáni helyzetet. Hozzáteszi: az amerikaiaknak ráadásul csak háborús tervük van Irakra, a békére semmilyen forgatókönyvük nem létezik. Abban igencsak hasonlít egymásra a két nagyhatalom, hogy mindketten politikai célokat akarnak kivívni, mivel azt gondolják, elég az, hogy ők rendelkeznek tűzerővel –összegzi a kutató.

Elemzők szerint az Abu Garibban történtek csak az érem egyik oldalát mutatják. Minden gondtalan emberöléssel, civil lakosokat eltaláló eltévedt golyóval, és azzal, hogy vaskézzel válaszol a felkelésekre, az USA új ellenfeleket gyűjt magának. Hasonló veszélyekre figyelmeztet Alexander Goltsz, a Jezsednyelnij Zsurnál orosz hetilap katonai elemzője, aki szerint egy hadsereg képtelen megkülönböztetni a felkelőket és a civileket, viszont az emberek előbb-utóbb elkezdik megbosszulni a halottaikat.

A Boston Globe által idézett vélemények legfeljebb abban térnek el a csecsenföldi és az iraki megszállás tekintetében, hogy a csecsenek tíz év alatt szinte már beletörődtek, hogy az orosz csapatok rendszeres kínzásai, gyilkosságai semmilyen jogi következménnyel nem járnak. Ezt a meggyőződést erősítette, amikor a múlt héten egy orosz bíróság felmentette azokat a katonatiszteket, akik hat csecsen civilt öltek meg, pusztán azért, mert „parancsra tették”.

Ezzel szemben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter ígéretet tett, hogy az Abu Garib börtönben történtek miatt egyetlen bűnös katona sem marad büntetlenül – olvasható a The Boston Globe-ban.