Az ENSZ hordái

Kambodzsai nők tömeges megerőszakolása, orgiák a házi főzésű marihuánakoktél mámorában, több millió ellopott dollár Szomáliában. Mintha valamiféle maffiabanda bűnlajstromáról lenne szó, pedig nem: egy, a napokban megjelent amerikai könyv az ENSZ-békefenntartók eddig nem ismert „feladatait” foglalja össze.

Érdekes könyv jelent meg az USA könyvesboltjaiban június elején. Borítójára a magyarra nehezen fordítható Emergency Sex and Other Desperate Measures: A True Story from Hell To Earth figyelemfelkeltő címet nyomtatták. Tartalma mostanában különösen aktuális. Az ENSZ békefenntartó erőinek a világban viselt dolgait tárgyalja részletesen, adatokkal és nevekkel alátámasztva szenvtelen, tárgyszerű stílusban.

A három szerzőből kettő – Kenneth Cain és Heidi Postlewait – az ENSZ dolgozója a mai napig, de nem valószínű hogy még sokáig kapják a fizetési csekküket New Yorkból. Ők ketten a harmadik társukkal, Andrew Thomsonnal együtt a 90-es évek közepén Kambodzsában, Haitin és Szomáliában dolgoztak. Mr. Thomson azóta kilépett a világszervezet soraiból. Hosszas vívódás után döntöttek a könyv megjelentetése mellett, kockáztatva ezzel a jó hírnevüket és egzisztenciális jövőjüket.

A könyvben az egyik legérdekesebb fejezet a kambodzsai békefenntartók fényes szerepét méltatja. Bátran mondhatjuk, hogy a Kambodzsában végzett munkájuk még a boszniai háborúban való ENSZ békefenntartó sikereket is felülmúlta, pedig ott azt is láthatta a világ, hogy a büszke ENSZ-kéksisakosok teljes harci díszben fához bilincselt kézzel óvták a kipusztulástól a balkáni fákat.

Történt, hogy az ENSZ eldöntötte, hogy rendet csinál a polgárháborúból éppen csak kikecmergett, ázsiai szinten is nagyon szegény Kambodzsában. Felkérte a bolgár kormányt, hogy állítson ki egy századot erre a célra, a felszerelést, a ruházatot és a tekintélyt parancsoló kék bukósisakot az ENSZ adja. Főttek a fejek Szófiában, az ajánlat csábító volt, csak az volt a baj, hogy sem a hivatásos katonai állományból, sem az újsághirdetésekből nem jelenkezett elég ember. A bolgár kormánynak pedig nagy szüksége volt a pénzre, ezért a börtönökben levő bűnözőkből és az elmegyógyintézetekből összeszedett szellemileg elmaradott (!) emberekből állították ki a kért csapatot. A szerződésük fél évre szólt, azzal az igérettel megfejelve, hogy a hazaérkezésük után a büntetésükből fennmaradó időt eltörlik.

A harcra éhes bolgár díszszázad pedig bevette a kambodzsai fővárost, Phnom Penh-t, és szinte mindenhol jelen volt, ahol alkoholt lehetett kapni. Napi 24 órán át voltak részegek, zárt alakzatban erőszakolták meg a vékony testalkatú kambodzsai nőket, és a Zaporozsecen vezetni tanult bolgár vitézek szinte az összes ENSZ tulajdonában levő Toyota Land Cruiser terepjárót totálkárosra törték.

Az ENSZ szolgálatban levő többi dolgozó is komolyan vette a kiküldetéssel járó embert próbáló feladatokat. Minden péntek este összejöttek egy phnom penh-i villában, és házilag főzött finom marijuana koktéllal kevert szeszgőzös szex-orgiákat rendeztek. A hétvégi kikapcsolódásra mindig időben fel kellett készülni, mert a főzet előállítása másfél hónapig tartott. Ez a kólával gyengített konyakszínű „space shuttle”-nak hívott ital volt a legkedveltebb ezeken a levezető munkaértekezleteken.

A könyvben olvashatunk arról is, hogy hogyan tűnt el fényes nappal három és félmillió dollár Szomália fővárosában, Mogadishuban, hogy hogyan kelt lába 8 millió dollárnak Angolában, és arról, hogy az UNICEF, az ENSZ gyermekalapja miért nem tudott a mai napig elszámolni 10 millió dollárról Nairobiban, Kenya fővárosában. Kambodzsában is elkeveredett több, mint 20 millió dollár.

A könyv beharangozója a múlt hónapban volt, és a boltokban június 9-től lehet kapni. A bolgár képviselet vezetője, Elena Poptodorova nagykövet asszony május 26-án sajtóértekezleten cáfolta azt, hogy a börtönökből és elmegyógyintézetekből szedték volna össze a Kambodzsát lerohanó bolgár népi hadsereget. „Ezek az emberek tartalékosok voltak, akiket szakképzett katonai parancsnokok irányítottak, mert az akkoriban érvényes bolgár törvények szerint Bulgária nem küldhetett katonát külföldre” közölte az újságírókkal. Arra a kérdésre, hogy a szakképzett katonai parancsnokokra miért nem vonatkozott ez a tilalom, a bolgár nagykövet hölgy nem válaszolt. Másnap több New York-i lap ezt a magyarázkodást a Csernobilt követő hallgatáshoz és mellébeszéléshez hasonlította.

A könyv elolvasása után az ENSZ főtitkára, Kofi Annan hófehérre sápadt, ez már sok volt a Ghanaban született ENSZ főembernek. Nemrég szellőztették meg a lapok, hogy milyen körülmények között vált el az első feleségétől, a nigériai Titi Alakijától, és vett feleségül egy szép szőke svéd hölgyet. Az iraki „olajért élelmiszert„ programot a Biztonsági Tanács határozatának semmibe vételével az első pillanattól kezdve ellenőrizte és irányította az elűzött iraki diktátor, Szaddam Husszein, és ahogy a The Sunday Times megírta a közelmúltban, ebben az ügyben nagyon kompromitálódott a fia, Kojo Annan, aki egy szaúd-arábiai vállalat vezetőjeként segítette 3 évvel ezelőtt több, mint egymillió hordó iraki olaj kivitelét.

Az amerikaiak által évek óta az újságok első oldalain tartott egyéb, ENSZ korrupciós ügyek mellé jött most ráadásul ez a könyv. Kofi Annan erőtlen hangon kitalációnak nevezte a 320 oldalas könyvet, és visszatérve az irodájába fegyelmi alá helyeztette az írókat, mert megszegték azt a házi szabályt, hogy az ENSZ dolgozóknak tilos a munkájukkal kapcsolatban bármit is nyilvánosságra hozni. Aki ezt megteszi, az a munkaviszonya felmondására is számíthat. Valószínűleg ez a sors vár a könyv szerzőire, mert egyértelműen megszegték ezt a szabályt.

Azért sokat nem kell búslakodniuk, mert könnyen lehet, hogy a Miramax Books kiadónál megjelent, és 29.95 dollárért kapható könyvük nagy siker lesz. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a megjelenés utáni napokban az „amazon.com” nevű internetes könyváruház eladási listáján az egymillió négyszázezredik helyen állt, és egyfajta rekordot felállítva, pár nap alatt több mint egymillió helyet előre ugorva az elmúlt hétvégére az 1280-dik helyre jött fel.