Clinton életei: Monicától Mandeláig

Életem – ezzel a kissé sommás címmel lát napvilágot Clinton önéletrajzi könyve, melyet kivonatos formában szinte már az összes angol nyelvű orgánum ismertetett annak ma éjféli megjelenése előtt.

2004. 06. 21. 12:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár a másfélmilliós példányszámot az emlékezetes Lewinsky-botrányra apellálva nyomtatta ki a Knopf, a volt elnök nem ezt az ügyet tartja pályája mélypontjának.

A leginkább próbára tevő időszak az volt, amikor nyilvánosságra került, hogy hűtlen volt feleségéhez, Hillaryhez, avagy a Monica Lewinsky-ügy – vallja Bill Clinton, aki éppen az ellene folyó impeachment eljárással írta be nevét az amerikai történelembe. Az Egyesült Államok történelmében ő volt a második elnök, aki ellen megindították az elmozdítását lehetővé tevő eljárást sorozatos szexbotrányai, konkrétan a Lewinsky-ügy miatt. Az elnök kénytelen volt beismerni újabb félrelépését a közvélemény és felesége előtt is. Clinton utólag így emlékszik erre: „Nem volt éjjelem sem nappalom, végül ott ültem az ágy szélén és elmondtam neki. Borzalmas volt.”

Mégsem a Lewinsky-ügyet tartja elnöki mandátuma legnagyobb hibájának Bill Clinton, hanem a szociális ügyek terén és közel-keleti politikája érdekében tett erőfeszítéseinek bukását. Clinton könyve kapcsán a CBS-nek adott interjújában is kifejtette: a belpolitikai kérdéseket tekintve sajnálja, hogy nem tudta megreformálni az egészségügyi rendszert, s nem hajthatta végre szociális biztonságot ígérő programját.

Ami külpolitikáját illeti, Clinton leginkább azt fájlalja, hogy nem sikerült megteremtenie a közel-keleti békét és nem tudták csapdába csalni Oszama bin Ladent. A politikus főleg Jasszer Arafatot hibáztatja azért, mert 2000-ben nem tette meg azt a lépést, ami elvezethetett volna a palesztin kérdés rendezéséhez. Ez történelmi hiba volt – állítja Clinton.

A palesztinok felé tett gesztusai miatt később egy szélsőséges zsidó merénylő által meggyilkolt Rabin miniszterelnök az oslói tárgyalások alkalmával kikötötte: nem hajlandó megcsókolni Arafatot a béketerv bejelentésekor. Az arab világban hagyományos üdvözlésforma helyett így került sor a történelmi kézfogásra – derül ki a volt elnök visszaemlékezéseiből.

Az iraki stabilizáció Clinton szerint legalább öt évet vesz igénybe – véli a volt elnök, aki a Spiegelnek is adott nyilatkozatot könyve megjelenése alkalmából. Szerinte a júliusi hatalomátadás nem növeli a béketeremtés esélyeit, az erőszak megállítását. Clinton a Time magazinnak elmondta: semmiképpen nem kezdett volna bele az iraki háborúba, amíg Hans Blix, az ENSZ svéd fegyverzetszakértője be nem fejezi misszióját. Mindemellett nem látja megalapozottnak azokat a baloldali támadásokat, hogy Amerika az olaj miatt kezdte meg ezt a háborút. „Nem imperialista vagy pénzügyi megfontolásokból mentünk be (Irakba)” &x150 jelentette ki a volt elnök.

Clinton szerint Busht Dick Cheney alelnök és Paul Wolfowitz védelmi miniszter győzte meg, hogy az irakiak jobban élnek majd Szaddám nélkül, Amerikának pedig meg kell ráznia a közel-keleti arab rezsimeket és nyomást gyakorolni a palesztinokra és az izraeliekre, hogy kössenek békét. Clinton hozzátette: „a terroristák” viszont éppen a háború 2003-as kezdete óta jelentek meg Irakban.

Könyvében Clinton hozzáteszi: 2000-ben találkozott hivatali utódjával, George Bush-sal és többek közt elmondta neki: az elmúlt évek legnagyobb biztonsági problémáját Oszama bin Laden és az al-Kaida jelenti. Kiemelt konfliktusforrásként jelölte meg a Közel-Keletet, az arab-izraeli béke hiányát; sorrendben ezután vagy a hatodik volt Irak. A könyvről megjelent kritikák szerint Clinton a jelenlegi iraki helyzettel kapcsolatban inkább ködösít.

Clinton kitér Nelson Mandelával folytatott, számára emlékezetes beszélgetésére. Mandela felsorolta, hogy ellenfelei mi mindent vettek el tőle: a fiatalságát, azt hogy láthassa gyermekeit felnőni; élete egy jelentős részét. Mandela hozzátette: ő nem akarja mindezt „visszaadni” ellenfeleinek. Emlékezetesnek tartja Castróval való kézfogását is: 40 éve ő volt az első amerikai elnök, aki kezet rázott a marxista diktátorral.

A könyv még meg sem jelent, de a kritikusok máris lehúzták: túlírt, „unalmas” műnek tartják a ma éjféltől kapható művet; mellette az ítészek szerint leginkább a volt elnök egyedi, sármos stílusa szól. Clinton mindenesetre előre iszik a medve bőrére, hiszen éjfélkor mintegy ezer fős fogadást ad, így ünnepelve saját önéletrajzának megjelenését. Arról még a partiról beszámoló New York Times sem ír, hogy Monica Lewinsky jelen lesz-e a rendezvényen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.