Harc a zsidó szavazatokért

Az amerikai elnökjelöltek feltűnően küzdenek a zsidó közösségek szimpátiájának elnyeréséért. Egyrészt pozitívan értékelik a Saron-kormány cselekedeteit, másrészt gyakran befolyásos zsidó szervezetek vendégei. Jóllehet a zsidóság aránya alacsony, politikai jelentőségük annál nagyobb.

Küzdelem a zsidó szavazatokért címmel az amerikai elnökválasztási küzdelemről ír Majid Sattar hosszú elemzést, a Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív napilapban. A 2000-es év tapasztalatai miatt elnökjelöltek semmit sem kívánnak a véletlenre bízni, ezért most azokra az államokra koncentrálnak, ahol magas a bizonytalan választók aránya. Néhány ezen szövetségi államok közül viszonylag jelentős zsidó közösséggel rendelkezik, akik szimpátiájának elnyeréséért az elnökjelöltek feltűnően küzdenek, többek között azzal, hogy a Saron-kormány cselekedeteit pozitívan értékelik, s gyakran vendégeskednek a jelöltek befolyásos zsidó szervezeteknél.

A zsidóság aránya alacsony, az összlakosság alig két százaléka, de a választási rendszer következtében politikai jelentőségük ezt az arányt messze meghaladja. Ennek egyik oka, hogy a zsidó közösség mozgósítási képessége jóval erősebb a többi amerikai etnikai csoporténál, ráadásul területi eloszlásuk, koncentrálódásuk a nagyszámú elektort adó New York és Kalifornia szövetségi államokra csak növeli jelentőségüket. E két államról a Bush-csapat már lemondott, viszont a többiben, ahol viszonylag jelentős a zsidóság számaránya, az elnök tanácsadói még úgy vélik, van mit keresniük. Ilyen „bizonytalan” és megnyerhető államnak számít Florida (3,9), New Jersey (5,7), Nevada (3,8), Pennsylvania (2,3). (Zárójelben az zsidó lakosság aránya az összlakosságon belül.)

A szerző szerint a republikánusok küzdelme a zsidó szavazatokért viszonylag új jelenségnek mondható, hiszen hagyományosan e közösség kétharmada a demokratákra szokott voksolni. Ez a választói magatartás Roosevelt időszakára vezethető vissza, aki jelentős számú zsidót helyezett vezető kormányzati pozícióba. Ezt a hagyományt eddig csak egyszer, 1980-ban sikerült Ronald Reagannek áttörnie. Ő akkor 39 százalékot kapott, míg a demokrata jelölt Jimmy Carter mindössze 45 percentet. Ez azonban nem jelentette a választó magatartás megváltozását, Reagan 1984-es, rendkívül sikeres újraválasztásakor a zsidó voksok aránya a normálisnak tekinthető egyharmados szint alá csökkent. Bush most megpróbálja Reagan 1980-as sikerét megismételni, annak ellenére, hogy az elemzések szerint 2000-ben Al Gore kapta a zsidó szavazatok 80 százalékát. Bush esélyeit támasztja alá az Amerikai Zsidó Bizottság által 2003 végén készített közvélemény-kutatás, eszerint a megkérdezettek 31 százaléka jelezte, Bushra szavazna, és további tíz százalék vallotta magát bizonytalannak.

A változás meghatározó oka szeptember 11-e, valamint a Bush-kormány fellépése az iszlamista terror ellen, másrészt Washington rendkívül Izrael-barát külpolitikája, amely elismerte a zsidó állam igényeit a Jordán megszállt nyugati partjának egy részére,végül a zsidó újkonzervatívok összefogása a keresztény jobboldallal, amelyik a Bush-kormányt támogatja.

Ken Mehlman, Bush kampánymenedzsere számít a zsidó választókra: „Látták, hogy mi az elnök pozíciója. Washington biztosítja, hogy Izrael – a Közel-Kelet egyetlen demokráciája – a kellő támogatásban részesüljön”. Majd hozzáfűzte: „Bush ezzel egyidőben olyan palesztin államért lép fel, amelyik az izraeli biztonsági érdekeknek megfelel“.

Jól jelzi Bush álláspontját legutóbbi beszéde, amelyet az „American Israel Public Affairs Committee“ (Aipac), az egyik legjelentősebb washingtoni Izrael-barát lobbi szervezet előtt mondott: „Nemzetünk és az izraeli nemzet számos közös tulajdonsággal rendelkezik. Fiatal nemzetek vagyunk, küzdelemből és áldozatból születtünk, menekültek alapítottak, akiket vallási meggyőződésük miatt üldöztek. És mindkét ország hisz abban, hogy Isten egyik szemét rajtunk tartja. Ez a kapcsolat tett bennünket természetes szövetségessé.“ E szavak garantálták a tapsot.

Kihívója, Kerry szónoklatok terén nem marad el Bushtól. A Rágalmazás Elleni Liga rendezvényén a következőket mondotta: „Megígérem, hogy én elnökként, Izrael államot biztonsága kérdésében sohasem fogom kompromisszumokra kényszeríteni.”

Biztosan nem zavarta a templomba járó, katolikus, ír nevű Kerryt, hogy a közelmúltban a lapok részletesen tudósítottak arról, hogy nagyapját – akit nem ismert – még Fritz Kohnnak hívták és Kelet-Európából vándorolt be. Az Aipac is elismeri, hogy Kerry Massachushetts szenátoraként a Kapitoliumban minden szavazáskor Izrael-barátként viselkedett, amit a demokrata elnökjelölt nem győz elégszer hangsúlyozni. Így egyelőre nem biztos, hogy Bush terve sikerül. Még ha Bush nem is lesz képes a zsidó szavazóktól remélt voksokat a várt arányban megszerezni, a stratégia kifizetődik, hiszen így a republikánusok bizton számíthatnak jelentős kampányadományokra.