Kizárólag saját érdekeit szem előtt tartva, Franciaország szemet huny pénzmosási és korrupciós ügyek sorozata, néha még népirtások fölött is – állítja a New Statesman című brit hetilapban Becky Tinsley. A brit baloldali lap összeállítása meghökkentő színekben tünteti fel a francia külpolitikát.
Miközben az Egyesült Államok kilábalni látszik a jóságos seriff szerepéből, különösen a szeptember 11-ével kapcsolatos jelentések közzététele után, Franciaország és annak külügyminisztériuma továbbtetszeleg az „emberi jogok szülőhazája, a felvilágosodás bölcsője” szerepében. Az ember azt gondolná, hogy olyan szellemi óriások örökében, mint Voltaire volt, Franciaország más államokat, így például az Egyesült Államokat is arra ösztönöz, hogy szabadítsa fel magát saját korrupt arisztokrata elitje alól – írja a brit lap.
Ennek ellenére Franciaország inkább abban tűnik fel, hogy ő szalad el a kasszával a nagy, nyugatai kuplerájban – fogalmaz a lap. Edith Piafhoz hasonlóan „nem bánnak semmit sem”: meghatározó szerepüket törvénytelen fegyverkereskedelemben, gyanús katonai tanácsadók működtetését, tömeggyilkosok tevőleges támogatását – írja a lap ironikusnak nevezve, hogy Jacques Chirac francia elnök Európa lelkiismereteként lép fel Irak ügyében. Chirac miniszterelnökként támogatta, hogy Franciaország az 1970-es években segítse az iraki nukleáris programot, így, mint arról Szaddám maga is beszámolt, két atomerőmű állt rendelkezésre, hogy előállítsák az arab atombombát. Franciaország 5 milliárd dollárral segítette az iraki rezsim felfegyverkezését – emlékeztet a New Statesman.
Nem volt érdek nélküli a francia lelkesedés Irak iránt: a 90-es években a TotalFinaElf francia olajipari óriásüzem hat évet töltött azzal, hogy fejlessze az iraki olajmezőket. A francia vállalat által fejlesztett üzemek az iraki olajkészlet 25 százalékát kezelték.
A Renault mellett, amely 75 millió dollárral segítette az iraki mezőgazdasági egységek gépparkjának fejlesztését, figyelemre méltó az Alcatel felbukkanása. A francia távközlési vállalat szinten 75 millió dollárnyi összeget ruházott be, hogy fejlessze Bagdad telefonos rendszerét. Az Alcatel szintén sikeresen szerepelt Afganisztánban, ahol Kabul mellett még öt városban építette ki a mobiltelefon-hálózatot.
Kevésbé volt aktív a francia hadsereg – veti fel a brit lap –, amikor az afganisztáni katonai jelenlétre kellett volna áldozni: a 450 ezer fős francia haderőből 5 ezer állomásozik olyan afrikai országokban, amelyekkel Franciaországnak „védelmi szerződése” van, míg Afganisztánba csak 550 katonát küldtek.
Az érdek alapú politizálás jó példájának látja a cikk szerzője Franciaország részvételét a balkáni békefenntartásban: mivel Párizs tudvalevőleg jó kapcsolatokat tart fenn Szerbiával, melyet többek között Francois Mitterrand fiának üzleti ügyei is tanúsítanak, a francia békefenntartók többször is futni hagyták Radovan Karadzsicsot, akit háborús bűnökért köröz a nemzetközi bíróság.
Kevésbé ismert, hogy a francia politika is részese volt a ruandai népirtásnak. A brit lap idézi Linda Melvernt, aki két tanulmányt is írt a közép-afrikai államban történt genocídiumokról. (A 90-es évek közepén mintegy 1 millió ember esett áldozatul a tuszi és a hutu törzsek közötti villongásoknak, leszámolásoknak – a szerk.) A tanulmányok kijelentik: a francia szenátus „aggodalma” a ruandai mészárlások miatt nem volt több mosakodásnál, hiszen nem kevesebb, mint 47 rangidős francia tiszt segített kiképezni a népirtást végző katonákat. Párizs profi módon befolyásolta az ENSZ szerepét is, kézben tartva Butrosz-Butrosz Ghali ENSZ-főtitkárt, ami meghatározta, hogy milyen adatok kerüljenek ki a népirtásról a világ közvéleménye elé.
A New Statesman cikke hosszan sorolja a TotalFinaElf óriáscég különös ügyleteit, így az előnyös szerződésért cserében támogatta a déli területein szintén népirtást végrehajtó rezsimet, s többek közt fölveti: a felvilágosodás eszméit máig öntudatosan hirdető ország vajon miképpen egyezteti ezt össze a kínai rezsim támogatásával? Azt követően, hogy a kommunista diktatúra vérbe fojtotta 1989-ben a Tienanmen-téri diákfelkelést, Franciaország bőszen lobbizott a Kínára rótt fegyverembargó feloldásáért. Nem eredménytelenül: a francia fegyverkivitel 32 százalékkal emelkedett az elmúlt évben.
Úgy tűnik, miközben Franciaország, amely vétójoggal bír a Biztonsági Tanácsban, nagy hangon védi a világot az USA imperializmusa ellen, mintha az ember hallaná ama bizonyos kassza csengését – írja a brit lap.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
