Schröder apja sírjához látogat

Az SPD egykori elnöke pénteken látogatja meg apja mezőcsáni sírját. A kicsiny falu lakóinak fogalma sincs a sírról, aki mégis hallott róla, az sem tudja, hogy ki az a Gerhard Schröder. A polgármester bízik abban, hogy a látogatás mindent meg fog változtatni.

A Welt am Sonntag című konzervatív német napilap vasárnapi kiadása Apja sírjánál Schröder csöndet akar címmel számol be a bukott SPD elnök látogatási szándékáról.

A mezőcsáni (Torda-Aranyos vármegye tordai járása) városházán káosz uralkodik. Az előkerten keresztül vezető ösvényt most aszfaltozzák, egyes szobákat kipakolnak, míg másokat frissen festenek. Az egyik alkalmazott bőr politúrral próbál meg egy elhasznált széket némileg megújítani. Néhány asszony elveszetten áll, kezükben nyomtatványokkal, a polgármester, aki amúgy a 4000 lakosú falu ügyeiért felelős, most arra készül, hogy a közeljövőben a nemzetközi politika színpadára lépjen.

A Gerhard Schröder a következő pénteken látogat, Észak- Erdélybe, apja elföldelésének helyét megnézni. A sírhely pontos helye három évvel ezelőtt, hosszas vizsgálódás után került napvilágra.

Mezőcsán lakói nagy részének fogalma sincs a most megtalált sírról, aki hallott róla, az sem tudja, hogy ki az a Schröder, legfeljebb annyit, hogy az illetőnek Németországhoz van köze.

Kilenc név áll a dísztelen, de viszonylag új sírkövön. Egy közülük Fritz Schröder tizedes, 1912. szeptember 12-én született, 1944. október 4-én esett el a tordai csatát követő visszavonulás során. Ennyi áll rajta, mégis elegendő, hogy a polgármestert, Gavrila Orost eksztázisba ejtse. „Amint megtudtam, hogy a német kancellár apja itt van elföldelve, azonnal megkezdtem látogatásának megszervezését.”

Az első látogatást 2001 szeptemberére tervezték, ekkor azonban közbeszóltak a merénylők. Egy hete érkezett a kancellárlátogatás híre, azóta lázasan készülődnek. Az út mentén, ahol a bukott SPD elnök elhalad, festik a kilométerköveket és az útpadkát, fehérre mázolják a villamos vezetékeket, és nyírják az út mentén a füvet. A háttérben a parasztok középkori lovasszekereiken szállítják haza a szalmát.

„Rekordot állítunk fel renoválásban, de megoldjuk”- véli Gavrila Oros. „A protokoll még nincs eldöntve”- sajnálkozik. Nagyon szívesen szólaltatná meg a fanfárokat is. Mindenesetre már tudomására hozták, hogy a Schröder csendben szeretné a sírt meglátogatni. Oda a sajtó képviselői sem kísérhetik el.

Oros lelkesedését nem lehet megfékezni. Legalább a templom harangjait szeretné megkondíttatni, és zászlók fognak az út mentén lobogni. Ez a látogatás mindent meg fog változtatni, ez a polgármester meggyőződése. Mezőcsánnak lesz német testvérvárosa, befektetők csábulnak majd ide, a környék jómódú, sőt talán gazdag lesz- álmodozik tovább.

„Itt senki sem fektet be. Ez egy paraszti falu – mondja egy kosár zöldséget cipelő falusi asszony fejét rázva. Igaza lehet. Itt a Kárpátok lábainál napraforgótáblák és kukoricaföldek között alig van autó, de annál több lovasszekér, melyeken nagy kannákban szállítják a tejet. „Schröder jön, és Schröder elmegy. Itt nem változik semmi”- mondja egy fogatlan paraszt a lovaskocsi bakjáról. Neki sietnie kell a mezőre, az idő jó, a termést be kell takarítani: ez a fontos.