Sápadt múlt: baloldali fasiszták voltak a ’68-asok?

A hatvannyolcasok éppen a fasizmus totalitárius értékeit testesítették meg – írja Sophie Dannenberg német írónő, aki a regényében végleg leszámol a neomarxista fiatalok lázadásának mítoszával, és a Der Spiegelnek nyilatkozva rámutat az értékrombolás társadalmi következményeire is.

A forradalom sápadt szíve című új regényének megjelenése okán a Der Spiegel című német hírmagazin interjút készített a 33 esztendős Sophie Dannenberg írónővel. Dannenberg az írónő álneve, a beszélgetésben a valódit nem volt hajlandó elárulni, de cáfolta azt a pletykát, hogy kormányzati helyzetben lévő politikus gyermeke lenne. A Sohasem hittem, hogy a hatvannyolcasok antifasiszták voltak című beszélgetésben az írónő, aki maga is ebből a miliőből származik, leszámol e generáció mítoszaival.

Dannenberg eredetileg nem a hatvannyolcas generációról kívánt regényt írni. Az alapötletet egy családtörténet szolgáltatta, melynek központi kérdése az Istenbe vetett hit elvesztése volt. E nyomon elindulva, e jelenség politikai következményeinek vizsgálata során kezdett el a hatvannyolcas generáció szerepéről gondolkodni és e kérdéskörben kutatni.

Valóban e könyvben néha túlzásokat és kliséket használok – nyilatkozza Dannenberg. Ez nem utolsó sorban abból fakad, hogy a hatvannyolcasok önképe meglepően merev és klisészerű. Engem is meglepett, hogy regényemben elég volt két-három tulajdonság ezeknek a személyeknek a leírásához, ez már igen sokat elárul e csoport konformizmusáról. Ami pedig a szatírát illeti, az már a felvilágosodás óta irodalmi eszköznek számított – teszi hozzá.

A hatvannyolcasok nagyok voltak az intézmények és értékek lerombolásában. A német egyetemek, a család szétverése, a teljesítmény elvének rombolása, a jó modor és értelmes viselkedés nevetségessé tétele jórészt az ő lelkükön szárad – emlékeztet a könyv. (Napjainkban a nyugat-európai politikai baloldali és liberális politikai elit, illetve az ilyen beállítottságú sajtóorgánumok vezetőinek túlnyomó többsége a ’68-as generáció sarjaiból kerül ki – a szerk.)

Napjainkban a berlini Grips Színházban rendszeresen szenvedélyes előadások láthatóak, melyek a családi hierarchiák és a tisztelet megsemmisítése mellett érvelnek. Richard Sennett Menetrend 17 című művében részletesen leírja, miként kell szisztematikusan szétverni a szülők és gyermekek között kapcsolatot, mert ellenkező esetben a gyerekek állítólag tekintélyelvű személyiségek lesznek. Amit a hatvannyolcasok anno ideológiailag legitimáltak, az a társadalomban megvalósult, de nem mint utópia, hanem mint a teljes elsivárosodás.

Kulcsos gyermekek, gyermeküket egyedül nevelő nők, kusza családok és az oktatás hihetetlen lepusztulása – summázza a Der Spiegel a neomarxista reformok eredményeit. A hatvannyolcasok azzal az eszmével álltak elő, hogy az iskolát és az egyetemet demokratizálni kell. A PISA-felmérés most kimutatta, hogy ez nem működik. Legutóbb egy ismert berlini egyetemen jártam, és az borzalmas volt – fejti ki az írónő. A falakon graffiti, a folyosókon szemét, s rendszeresen üveges tekintetű alakokba botlottam. Az oktatás újító kalandja régen rémálommá vált.

A riporter közbevetésére, hogy a hatvannyolcasok nélkül nem történt volna meg a szembenézés a nemzetiszocializmussal, Danneberg így válaszol: „Kétlem, hogy a hatvannyolcasok a nemzetiszocializmus komoly feldolgozását valóban végrehajtották volna, vagy egyáltalán törekedtek erre. Sokkal inkább generációs konfliktus volt itt, ami más államokban (Franciaország, Egyesült Államok) is lezajlott. Lerövidített vita volt, ahol a vádak a hatalom megszerzését szolgálták. A hatvannyolcasok korán megfosztották hatalmuktól a szüleiket, és pontosan azokká a hatalmasokká váltak, akiktől minket, gyerekeket mindig óvtak. Amúgy sohasem hittem, hogy a hatvannyolcasok antifasiszták voltak. Nem elég a gyerekeknek Auschwitzról filmeket bemutatni és közben heroikus arckifejezést vágni. Amúgy az antifasizmus nem egyéb, mint egy szovjet szövetségesi koncepció, egy harci jelszó.”

A hatvannyolcasok hitével ellentétben az adott politikai struktúrák szétverése önmagában nem érték, folytatja Dannenberg. Ez egyfajta bébi-anarchizmus. Sokkal lényegesebb kérdés ma, hogy milyen politikai és mentális struktúrákat vettek át akkoriban a nyugat-európai fiatalok minden további nélkül. Feltűnő, hogy olyan példaképeik voltak, mint Sztálin, Mao vagy Che Guevara. A készség, hogy totalitárius apafigurák után szaladjanak, és őket lelkesülten védelmezzék, igen nagy volt. Éppen ezért a hatvannyolcasok a fasizmus totalitárius értékeit testesítették meg. Ezért volt számukra olyan fontos, hogy pótapákat találjanak – fűzi hozzá az írónő.

Lehet, néhányan valóban azon fáradoztak, hogy a náci bűnöket feltárják, de sokan közülük vakok voltak – főként ami a vezéri személyiségeket illeti. Súlyos ellentmondás, hogy miközben olyan tömeggyilkosokat, mint Mao, Che, Sztálin vagy Ho-Si-Min a mennyekig magasztaltak, addig saját szüleik felett a legkíméletlenebb ítéleteket mondták ki.

Érdekes kérdés, hogy milyen hatalmi stratégiákat vettek át a náci hatvannyolcasok. Például a tekintélykultuszt, a terrort és a denunciációt. Ismert, hogy az akkor marxista filozófus Jürgen Habermas a hatvannyolcasokat, mint baloldali fasisztákat leplezte le.

Az írónő az emancipációval és a szexuális felszabadítással kapcsolatban is világosan fogalmaz. A mögötte álló ötlet szerint ez megváltoztatja az egyént és ezen keresztül a társadalmat. Ezért a gyermekek szexuális felszabadítását is szorgalmazták. Egy 1991-ben kiadott, felnőtteknek és gyermekeknek szánt felvilágosító füzetecske például minden elképzelhető módon kedvet kíván csinálni a szülőknek, hogy gyermekeiket – már öt esztendősen is – felkészítsék szexuálisan. Ami szexuális felszabadításként elkezdődött, az mára a gyermekek szexuális manipulációjává, a gyermekkor és a társadalom pornografizálódásává deformálódott. Ma már ismét megértjük, hogy a szexualitás bizonyos korlátozása civilizációs nyereséget jelent. Az, hogy a hatvannyolcasok egyszerűen mindent fel kívántak szabadítani, hogy új embereket alkossanak, nem csak naivitás volt, de felelőtlenség is – jelenti ki az írónő.