Az asdodi Moszkva szupermarket polcain minden megtalálható, aminek az orosz szív csak örülhet, borscs, fagyasztott palacsinta, tucatnyi vodka féleség – s ami a zsidó államban régóta elképzelhetetlen –, még disznóhús is. Négy orosz napilap, számos hetilap és két színes magazin konkurál az olvasókért. Az orosz elnök látogatásának e lapok extra oldalakat szenteltek, s a kérdésről a kasszánál is heves viták robbannak ki. Természetesen orosz nyelven.
„Putyin az izraeli fenntartások ellenére SA-18-as rakétákat akar eladni Szíriának” – olvassa Olga Kradszkij a főcímet. „Jellemző” – panaszkodik egy idősebb úr. „Egymillió orosz él itt, és az orosz elnök pusztán pénzvágyból ad el rakétákat az ősellenségnek.” Ezt nem lehet így megfogalmazni, szállt vitába Olga. „Az oroszoknak mi mindig is csak a szaros zsidók voltunk. Nem tudod már, hogy miként ment ez egykoron a szocializmusban?”
Olga 1991-ben érkezett Ukrajnából, ahol a családja évtizedekig szenvedett a szovjet rezsim antiszemitizmusától. A gyerekeinek egy másik élet lehetőségét kívánta lehetővé tenni. „Természetesen a Zsidó Ügynökség mindent megígért” – fűzte hozzá. Először tényleg azt hitték, hogy Izrael a tejjel mézzel folyó Kánaán. A lelkesedést azonban hamar követte a kijózanodás, amikor meglátták a sivatag szélén álló lerobbant kétszobás lakásukat, ahol a családnak új életét el kellett kezdenie.
„Ukrajnában a férjem egy ismert szívsebésznek számított, s egyszerre etiópiaiakkal kellett együtt dolgoznia a szemétszállításnál, aki még soha sem hallottak Tolsztojról, vagy Puskinról” Vázolja még mindig érzékelhető felháborodással Olga a kezdeti nehézségeket. Utólag persze már érti néhány félreértés okát. Számos izraeli úgy gondolta, hogy igénytelen alkoholisták érkeznek az országba, pedig a valóságban a legtöbb orosz bevándorló jól képzett diplomás volt, orvosok, művészek mérnökök és tudósok.”
Több, mint egymillió ember költözött 1989 óta a volt szovjet köztársaságokból Izraelbe. S ma már ők teszik ki a zsidó állam lakosságának ötödét. Egy ilyen masszív bevándorlás természetesen magát a befogadó országot is megváltoztatja, s nem csak úgy, hogy az elmúlt tizenöt évben a vodkafogyasztás megkétszereződött Izraelben. Léteznek olyan lakóövezetek, melyeket szinte csak oroszok lakják, Asdod 200 ezer lakosából 80 ezer orosz bevándorló.
Majd minden harmadik orvos az egykori Szovjetunióból érkezett. A tudomány világában az oroszok éppen úgy megvetették a lábukat, mint a zenében. Az egykori új bevándorlók közel háromnegyede időközben már saját lakásban lakik, s a második generáció már folyékonyan beszél héberül.
A komoly integrációs sikerek ellenére a Kneszet képviselője, Jurij Stern arról panaszkodik, hogy egy „üvegplafon” akadályozza az oroszok társadalmi emelkedését. Az orosz származásúak aránya a kormányzati hivatalokon belül alig négy százalék. Szinte egyetlen orosz orvost sem neveznek ki főorvossá. Más értelmiségiekkel közösen ezért hozta létre Stern a „Yesod” szervezetet, mely többek között az orosz bevándorlók pozitív diszkriminációjának követelését is zászlajára tűzte.
A bevándorlók – ez a cionista remény – Izraelben olyan gyorsan, ahogyan csak lehet vessék le a régi identitásukat és nyelvüket és cseréljék le az új izraelire. Az oroszok nem engedelmeskedtek ennek a szabálynak. S nem csak az orosz kultúra iránti büszkeségük akadályozta ezt a folyamatot, magyarázza Szasa Kerumoff, a haifai egyetem munkatársa.
A legtöbb bevándorló egyszerűen nem meggyőződéses cionista volt. Gazdasági menekültek voltak, akik egyszerűen a jobb, kényelmesebb életet keresték. Ez azonban nem ad okot az aggodalomra, pusztán integrációjuk tart majd egy kicsit tovább. Számos orosz ma már sokkal izraelibb, mint amennyire azt hajlandó bevallani. Igazi izraeli hazafiak lettek.
Mint Olga Kradskij, aki a hétvégi bevásárlás után Jeruzsálembe megy, hogy tiltakozzon a Gáza övezetből történő izraeli kivonulás ellen. „A legtöbb orosz jobboldali”, mondja Olga.
Ennek egyszerű az oka, a Munkáspárt szocialista és azt mi jobban tudjuk mindenki másnál, hogy az hova vezet. Emellett, folytatja Olga, az ország túl kicsi ahhoz, megosszák. Az erősebb nyer, így volt ez Oroszországban és ez a helyzet Izraelben is. S jelenleg még mi vagyunk az erősebbek.
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
