Most közeledik végkifejlete felé, és felveti a sajtó szabadságának kérdését a szabadság védelmezője szerepében szívesen tetszelgő Amerikában egy lebuktatott CIA-ügynökkel kapcsolatos per. Az Egyesült Államok szövetségi bírósága ugyanis június 27-én visszautasította, hogy a The New York Times és a Time újságírójának fellebbezésével érdemben foglalkozzon, s visszautalta azt a washingtoni szövetségi kerületi bíróság jogkörébe. Judith Millert és Matthew Coopert 18 hónap letöltendő börtönre ítélhetik. A vád, hogy egy korábban már mások által fölfedett CIA-ügynökről nekik (is) információt adó személyről nem hajlanók vallomást tenni.
Az ügynök, Valérie Plame nem más, mint Joseph Wilson, az Egyesült Államok nyugalmazott diplomatájának felesége. Azt, hogy Plame CIA-ügynök, már 2003-ban nyilvánosságra hozták. Az ügy szálai az Irak elleni, második háború előkészítéséhez, voltaképpen a casus belli kereséséhez vezetnek. George Bush amerikai elnök azzal vádolta az iraki diktátort, hogy Irak atomprogramjának felújítása céljából uránércet próbált vásárolni Nigerben. A CIA megbízásából egy tapasztalt, a térségben korábban szolgálatot teljesített diplomata, Joseph Wilson ellenőrizte az iraki puhatolózásról szóló híreket. Wilson az érintett régióban tett utazása után a The New York Timesban kijelentette: az értesülésnek semmiféle valóságalapja nincs, az iraki elnök nem is járt a helyszínen, egyébként pedig esze ágában sincs úgynevezett „sárga pogácsákat” venni a kelet-afrikai államban.
Bush nevetségessé vált, s valószínűleg ez lehet az oka – több forrás, így például a számos angol és francia nyelvű orgánum által idézett salon.com is bosszút feltételez a háttérben – hogy felfedték: Wilson felesége CIA-ügynök. Az információ nyilvánosságra hozatala egyes források szerint veszélybe hozta a tömegpusztító fegyverek szakértőjeként dolgozó Plame életét, más elemzők viszont tagadják ezt, kiemelve, hogy az asszony addigra már nem „területen” dolgozott, hanem irodai munkát végzett.
Nem az elsődleges forrást vonták felelősségre
Az Egyesült Államokban súlyos bűncselekménynek számít egy ügynök fölfedése. Csakhogy Plame ügynöki mivoltát Robert Novak konzervatív kommentátor hozta nyilvánosságra még 2003-ban. Ezt követően a Time újságírója, Matthew Cooper és a The New York Times munkatársa, Judith Miller is beszélt a Plame-ről szóló információt kiszolgáltató, máig ismeretlen személlyel. Cooper megírta a történteket, Miller nem készített cikket. Informátorukat a bíróság szerint egy 1972-es legfelsőbb bírósági döntés értelmében kéne megnevezniük, mely kimondja, hogy bűncselekmény fölfedése esetén az újságírót nem védi a titoktartási kötelezettség. A két rangos lap munkatársa viszont éppen a források védelmére vonatkozó kötelezettségre hivatkozik, s nem hajlandó megnevezni azt a személyt, aki két éve fölfedte és dokumentálta számukra Plame CIA-tevékenységét.
Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadság-képviselője levelet írt az újságírók ügyében Alberto Gonzales amerikai igazságügy-miniszterhez, kifejezve aggodalmát.
A Salon hozzáfűzi: sem Bush elnök, sem Novak, sem a Fehér Ház vagy a CIA felelősségét nem vizsgálják, s az igazságügyi szerveket hidegen hagyja Karl Rove, Bush kommunikációs tanácsadójának szerepének kérdése is, pedig Rove értesülések szerint akár az egész ügyet kézben tarthatta, afféle szürke eminenciásként.
Az ügy rámutat: a kormányzatnak lehetőségében áll a sajtó mozgásterének szűkítése. Az amerikai újságírók szervezete kezdeményezte a kongresszusnál, hogy alkossanak törvényt az újságírók forrásainak védelmében. Az év elején két demokrata és két republikánus képviselő nyújtott be törvénytervezetet az információ szabad áramlásáról.
Kiderült, hogy honnan érkezik Budapestre az ország karácsonyfája - videó