A Die Welt (welt.de) jobboldali napilapban Torsten Krauel Soha többé két háborút egyszerre? című írásában foglalkozik az amerikai hadügyminisztérium új katonai stratégiájával.
A Pentagon, úgy tűnik komolyan gondolkodik azon, hogy jelentősen módosítsa a jelenleg érvényben lévő katonai doktrínát. A most érvényben lévő szerint Washingtonnak képesnek kell lennie, hogy egyszerre két tengerentúli háborút megvívjon. A New York Times értesülései szerint az új elgondolásban az amerikai haderő szerepét növelni kívánják az Egyesült Államok elleni esetleges terrorista támadások elhárításában. Ezen elképzelések részét képezik a haderő feladatairól és célkitűzéseiről elkészítendő jelentésnek, amelyet a Pentagon négy évente nyújt át a kongresszusnak. A soron következő jelentés jövőre esedékes.
A lap elemzésében hat olyan személyt idéz, aki a jelentés elkészítésével foglalkozik. A tudósítás név szerint csak Ryan Henryt, a Pentagon új helyettes politikai igazgatóját, valamint Gordon Englandet idézi, aki az idén tavasszal vette át a Világbankhoz átigazolt Paul Wolfowitz helyét. Ryan Henry felvetette, hogy az eddig érvényes prioritáskódot – a 1-4-2-1-t érdemes újragondolni. E kód szerint az egyes az amerikai hadsereg elsődleges feladatát jelenti, az Egyesült Államok területi integritásának védelmét, Washingtonnak négy a világban létező konfliktust kell tudnia egyszerre befolyásolnia, ebből kettőben képesnek kell lennie katonailag beavatkoznia, s ebből egyben elég erővel kell rendelkeznie, hogy a bevatkozást teljes katonai győzelemmel fejezze be. A négy konfliktus egyszerre történő befolyásolása a mai gyakorlatban azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak elegendő fegyveres erővel kell rendelkeznie, hogy Észak-Koreában, a Közel-Keleten, a kolumbiai drogháborúban és adott esetben a Balkánon történő eseményeknek ne csak passzív szemlélője legyen. Név szerint a New York Times-ban nem említett beszélgetőtárs ezt a doktrínát, mint politikai elrettentés koncepcióját említette, s ennek feladása komoly világpolitikai következményekkel járna.
A katonai stratégia újrafogalmazása nem jelentené automatikusan, hogy az Egyesült Államok a jövőben védekezőbb, vagy akár izolacionista külpolitikát folytatna. A két egyszerre folytatható, az iraki háborúhoz hasonló hagyományos háború koncepciójának feladása valószínűleg a szárazföldi erők jelentőségének enyhe csökkenését és a haditengerészet és a légierő jelentőségének ugrásszerű növekedését vonná maga után. Az új stratégia annyit jelentene, hogy ez utóbbi két fegyvernem képessé váljon arra, hogy a szárazföldi csapatok bevetése nélkül lépjen fel elrettentő erőként. Ez azonban annyit jelent, hogy a haditengerészetet és légierőt olyan fegyverekkel kell ellátni, ami komolyabb saját veszteségek nélkül lehetővé tenné az ellenséges haderő szétverését.
Egy ideje a Pentagonban azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a légierő fejlesztési súlypontját a távirányítású repülőgépekre helyezzék át, valamint képessé kívánják tenni a haditengerészetet arra, hogy a partközeli térségekben kommandó alakulatokkal operáljanak és kis mozgékony expedíciós erőket hatalmas tűzerővel támogassanak. Egy új politikai doktrína, mely megjeleníti ezeket a törekvéseket, szükségszerű és logikus kiegészítése lehetne a Donald Rumsfeld által már támogatott elgondolásoknak.
origo.hu
Orbán Viktor: Ilyen konzultáció még nem volt - videó
