A walsrodei kongresszuson a pártelnöki posztról távozó Franz Müntefering éppen csak megmenekült a szentté avatástól. Andrea Nahles hívei ezzel szemben nyilvános bűnbánatra kényszerültek – közöl szatirikus hangvételben élménybeszámolót a Der Spiegel az SPD alsó-szászországi tartományi kongresszusáról, amit eredetileg azért hívtak össze, hogy szentesítse a tartományi pártelnöki poszton bekövetkező változást, azaz Wolfgang Jüttner helyébe Garrelt Duint válassza meg.
Müntefering eufórikus fogadtatása már előízét adta annak, milyen hangulatra lehet jó másfél hét múlva a karlsruhei országos pártkongresszuson számítani. Ezzel szemben igencsak halkan szólaltak fel Nahles támogatói. Jüttner, Müntefering szónoklata előtt elmondott beszédében felvette bűnbánó öltözetét. Ő nem vett részt a pártelnökség döntésében, mondta Jüttner, azonban tanácsokat adott, „valószínűleg túl hangosan és túl gyakran”, s ezért részleges felelősséggel is tartozik. Az elnökség nem egy „önmagát kereső csoport”, hanem egy vezető testület, mely hibás döntést hozott, s Jüttner nem felejtette el annak a Wasserhövelnek a dicséretét sem, akit Müntefering szeretett volna pártigazgatóvá tenni.
Duin, aki később még jó eredménnyel szerette volna megválasztatni magát, szintén bocsánatkérő hangot ütött meg. Ugyan a szavazás során Wasserhövelre voksolt, de előtte a Nahles támogatók telefonkonferenciáján is részt vett. Azért a felelősség egy része az ő vállán nyugszik. Müntefering számára a következő üzenettel állt elő: „az SPD akar téged, az SPD-nek szüksége van rád, és az SPD büszke lenne arra, ha te lennél a nagykoalíció alkancellárja.”
Úgy tűnik, ennyi nyilvános bűnbánat már sok volt az egykori alsó-szászországi miniszterelnöknek és kijelölt környezetvédelmi miniszternek, Sigmar Gabrielnek, aki a nyilvánosság előtt is elmondta, amit a pártelnökség ülésével is megosztott. Szerinte Nahles a szorosabb pártvezetéshez tartozik, ha nem is biztosan a főtitkári poszton. Gabriel szerint nem összeesküvés, hanem baleset történt. „Nem gondoltam volna, hogy lemondasz, Franz” – mondta Gabriel, anélkül, hogy tisztázná, ő kire szavazott.
Gabriel védelmébe vette a nap pofozógépének kijelölt Wolfgang Jüttnert, akivel amúgy korábban számos vitája volt. Szerinte Jüttner nem a magánvéleményét képviselte, hanem részint csak a párt határozatait hajtotta végre. Az nem lehet, hogy az „SPD-n belüli kaszárnyastíluson”, valamint a „Basta-politikán” siránkoznak, majd azon háborognak, ha valaki a kritikát párthatározatba foglalja. (Schröder, valamint a pártelnöki poszton őt követő Müntefering a legendás „basta” felkiáltással szokta berekeszteni a vitákat.)
Ezzel a beszédével azonban Gabriel maga került a bírálatok középpontjába. Magát „Jüttner fogadatlan prókátoraként beállítani” és egyetlen szóval sem szólni a történetben játszott saját szerepéről, az már nagy szemtelenség – szitkozódott Stephan Weil hannoveri szociáldemokrata politikus, majd feltette a kérdést: „Miért hívják a hálózatosokat hálózatosoknak és nem a szálak mozgatóinak?” (Az SPD-n belüli harmincas, negyveneseket összefogó, alapvetően a hatalom megszerzésében érdekelt, alapvetően ideológiamentes csoportot hívják hálózatnak.) Amennyiben ők a párt következő generációja, akkor talán át kellene lépni rajtuk, vélekedett. Weil e kijelentésével egyúttal támadást intézett a kijelölt pártigazgató, Hubertus Heil ellen is, aki a „hálózat” csoport szóvivőjeként tevékenykedett eddig.
„Müntefering idióta módon bánt velem” címmel készített interjút a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung a távozó Schröder-kormány családügyi miniszterasszonyával, Renate Schmidttel arról, miként közölte vele és miniszter társaival az SPD elnöke, hogy tárcáikat nem fogják megtartani a nagykoalícióban. Arra a kérdésre válaszolva, milyennek találja azokat a módszereket, ahogyan Müntefering és Gerhard Schröder a leendő kormány szociáldemokrata minisztereit kiválasztotta, Schmidt elmondta: „finoman szólva, úgy éreztem, idióta módon járt el. Én mindkét érintettnek meg is mondtam, hogy egyáltalán nem találom rendben lévőnek, ha így bánunk egymással”.
Az interjúból kiderül, hogyan értesült a miniszterasszony arról, hogy az új kabinetben nem tartanak igényt a munkájára: „Heidemarie Wieczorek-Zeult felhívtam, aki a Schröder-kormányban és az új kabinetben a harmadik világbeli fejlesztési ügyekért felelős miniszter, és ő elmondta, miként döntöttek, ez néhány perccel a pártelnökségi ülés előtt történt.”
„Egyetlen egyszer sem hívtak fel, akik korábban a leendő kormánytagokat összeválogatták.” – panaszolta Schmidt. Ez nem csak vele történt meg, hanem a többi, hivatalából távozó miniszterrel, Otto Schilyvel, Peter Struckkal, Edelgard Bulmahnnal és Wolfgang Clementtel is.
origo.hu
Menczer Tamás: Rendkívül súlyos a háborús helyzet!
