A CIA titkos repüléseihez ártatlanul csengő látszat- és fedőcégek hálózatát használja – írja a Focus nevű müncheni hírmagazin Steril személyazonosságok című cikkében.
„Leonard T. Bayard vélhetően igen visszavonultan él. A Bayard Foreign Marketing cég vezetője az oregoni Portlandban nem rendelkezik sem otthoni címmel, sem telefonszámmal. Egyetlen olyan autót sem tartanak nyilván a városban és környékén, melynek Leonard T. Bayard lenne a tulajdonosa, s ilyen néven nincs egyetlen bankszámlaszám sem. Bayard cégének címe megegyezik azzal az ügyvédi irodáéval, mely 2003 augusztusában segített a cég megalapításában. Az iroda tulajdonosa, Scott Caplan kliensének nevezi Bayardot, ám többet nem kívánt róla elárulni.
Emberjogi aktivisták, többek között a Human Rights Watch szakértői felteszik a kérdést: Leonard T. Bayard egyáltalán létezik-e? Annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a vállalkozás valójában a CIA egyik fedőcége, mely lehetővé teszi a kémszervezet számára, hogy feltételezett terroristákat szállítson az egész világon.” – írja a lap.
Az emberi jogi szervezetnek akkor tűnt fel a marketing cég, amikor Bayard 2004. november 16-án egy Gulfstream-V nevű repülőgépet vásárolt, melyet az N44982 szám alatt tartottak nyilván. „Repülőgép kukkolók“, akik a világ repterein minden fel- és leszállást nyilvántartanak, a gépet már régóta mint a CIA egyik álcázott repülőjét azonosították. A Human Rights Watch szerint ezzel a géppel a CIA 2001 óta számtalanszor szállított foglyokat a guantanámói táborba, valamint tucatnyi más, az Egyesült Államokon kívül fekvő titkos börtönbe, ahol kihallgatás közben vélhetően meg is kínozták a gyanúsítottakat. A gép megfordult Lengyelországban és Romániában is – olvasható a lapban.
November 16-a előtt a Gulfstream V-t N379P szám alatt a Premier Executive Transport Services gépeként a massachusettsi Deadhamben tartották nyilván. A cikk szerint feltűnőek e cég és a Bayard Foreign Marketing között fennálló hasonlóságok. A Premier Executive Transport Services székhelye szintén egy ügyvédi iroda. A cég négy igazgatója, – Bryan P. Dyess, Steven E. Kent, Timothy R. Sperling und Audreey M. Tailor – Leonard T. Bayardhoz hasonlóan „szellemek”, lakcím, telefonszám, autó és bankszámlaszám nélküli személyek.
„Steril személyazonosságnak” nevezik ezt a helyzetet az amerikai titkosszolgálatoknál. A CIA ezzel az eszközzel kívánja titkos akcióit, főként az Európában vitatott fogolyszállításait leplezni, ugyanakkor amerikai szemszögből az ügy teljesen legitim. Már a 90-es években engedélyezte az akkori elnök, Bill Clinton, hogy a titkosszolgálatok foglyaikat olyan országokba szállítsák, ahol az Egyesült Államokban tiltott kihallgatási módszereket is alkalmazhatnak, és ezt az utasítást George W. Bush időközben megújította.
„Politikusainkat elsősorban az érdekli, hogy valaki más végezze el helyettük a piszkos munkát” – idézi a Washington Post a korábbi CIA ügynököt, Michael Scheuert. Csakhogy a foglyok szállítását a cég szívesebben végezteti kormányzati repülőgépek helyett inkább jellegtelen nevű, valójában a CIA felügyelete alatt tevékenykedő magáncégekkel.
Egyelőre nincs arról pontos információ, hogy a CIA összesen hány fedőcéget használt titkos repüléseihez. Gyanúsnak tűnik az Albanyban (New York állam) bejegyzett „Assembly Point Aviation“. A cég szintén nem rendelkezik telefonnal, csak egy Gulfstream IV géppel, melyet két számon is regisztráltak: N85VM és N227SV. A repülőgép 2002 júniusa és 2005 januárja között 51-szer szállt le Guantanámóban, illetve ezt a gépet látták a frankfurti Rhein-Main repülőtéren és Ramsteinban. A további úti céljai közé tartozott Afganisztán, Azerbajdzsán, Dubai, Egyiptom, Olaszország, Japán, Jordánia, Marokkó, Svájc és Csehország – írja a Focus.
(Forrás: focus.msn.de)
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
