„Egyezzünk ki döntetlenben!” Talán evvel a (a Gyalog-galopp című brit film egy jelenete után szállóigévé vált) szólással lehetne összefoglalni Evo Morales, Bolívia frissen megválasztott elnöke legelső bejelentéseit, melyekben sietősen cáfolta, hogy államosítaná a külföldi olajvállalatokat.
A Mozgalom a Szocializmusért párt vezetője kampányát két ígéretre építette föl: egyrészt a kőolaj-és földgázkitermelés államosítását, másrészt a kokaintermesztés legalizálását ígérte. Bolívia rendelkezik a kontinens második legnagyobb földgáz-tartalékával, míg a kokacserje termesztését – még ha a kábítószertermelést ellenzi is – Morales nem tiltaná meg kategorikusan.
A kontinens országai közül talán a szénhidrogének kitermelésében komoly érdekeltségekkel rendelkező Spanyolország figyeli a legélénkebben a bolíviai helyzet alakulását. Az El Mundo című jobbközép spanyol lap kereken megfogalmazta: ha az új elnök a venezuelai Hugo Chávez modelljét követi, s az országban az államosítási hullámra, illetve a jobboldal elnyomására kerül sor, Bolívia megnézheti magát. Bolívia legnagyobb gázvállalata, a Petrobras egyelőre az új hatalom döntéseit várja, felfüggesztve új beruházásait. A második legnagyobb cég, a spanyol Repsol részvényei zuhanásnak indultak a madridi tőzsdén Morales győzelme után.
Megválasztását követően a szocialista Morales (aki több kirohanást is intézett Washington ellen, „egyedüli terroristaként” jelölve meg a más országokat megtámadó Egyesült Államokat) most megállapodást ajánl a kontinens szuperhatalmának. A kecsua-ajmar indián elnök, aki az ország történetében az első, az őslakosság soraiból származó államfő, „zéró toleranciát” hirdet a kokaintermesztés és a drogkereskedelem ellen, ám hozzáteszi: ez nem jelentheti a kokacserje-termesztés és -termelő elleni zéró toleranciát. Morales, aki maga is a kokacserje-ültetvényes indiánok szakszervezetének markáns vezetőjeként vált ismertté, figyelmeztet: más politikára van szükség. Az általa támogatott „új politika” lényege, hogy nem támogatja a kokacserje-ültetvények teljes kiirtását.
A kokacserjéktől a földgázmezőkig
Morales, aki a „cocaleros” felé kacsintva kijelentette, hogy a kábítószer elleni harc során nem akar bevetni sem rendőrséget, sem hadsereget, úgy véli: Washington katonai jelenlétét alapozza az ültetvényesek elleni fegyveres fellépésre. Ebben az évben az Egyesült Államok 90 millió dollárt folyósított a bolíviai drogellenes programra a dél-amerikai országgal kötött együttműködési megállapodás keretében. Morales mindemellett jelezte, hogy nem lép vissza teljesen meghirdetett programjától: a gázmezők lelőhelyeit állami tulajdonnak akarja nyilvánítani anélkül, hogy kisajátítaná a már itt működő cégeket. A baloldali politikus nem részletezte, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni, s milyen mértékben szeretné állami ellenőrzés alá vonni az értékes földgáz- és kőolaj-lelőhelyeket. A külföldi tulajdonosok az AFP értesülései szerint arra készülnek, hogy a szocialisták egyszerre kívánnak tárgyalni a külföldi tulajdonosokkal a szerződések módosításáról.
A marxista Kuba pártsajtója „a bolíviai nép hatalmas győzelmeként” ünnepelték az indián vezér győzelmét. Morales az állami televíziónak adott interjújában kijelentette, hogy csodálja Fidel Castrót és csatlakozni akar a kubai diktátor törekvéseihez. „Arról álmodoztam, hogy ebben az évben csatlakozom Fidel és a kubai nép antiimperialista küzdelméhez” – nyilatkozta Morales. Reményeit fejezte ki, hogy Amerika egy napon feloldja a kommunista diktatúrával szemben bevezetett embargót.
Venezuela: az új szocializmus
Bár az elemzők fenntartásokkal kezelik Morales szocialista fordulatot hirdető retorikáját, tény, hogy a megválasztott elnök Bolívia új korszakának kezdeteként emlegeti a választásokat. A BBC is kiemeli, hogy Morales Hugo Chávez közeli ideológiai szövetségese. Az úgynevezett „dél-amerikai szocialista forradalom” másik harcosa Hugo Chávez venezuelai elnök, aki teljes szimpátiájáról biztosította Moralest. Chávez államosította az olajmezőket, nemcsak az Egyesült Államok befolyását igyekezett visszaszorítani, de reformjai miatt összetűzésbe került az olajvállalatok tulajdonosaival, sőt számos szakszervezettel is, melyek tömegsztrájkkal és százezres tüntetésekkel próbálták a baloldali vezért kiszorítani a hatalomból. A Bush-adminisztráció meggyőződése, hogy az olajban gazdag Venezuela tudatosan destabilizálja a szomszédos demokratikus országokat. Washington antidemokratikus törekvéseket lát a mindkét latin-amerikai baloldali vezér egyeduralmában. Venezuelában, ahol a hónap elején volt választás, a Chávez vezette Ötödik Köztársaság Pártja 114 helyet kapott a 167 fős parlamentben. Korábban Chávez hívei csak 89 mandátummal rendelkeztek a törvényhozásban, ám az ellenzék most bojkottálta a szerinte antidemokratikus választásokat. Hugo Chávez „a XXI. század új szocializmusa felé tett fordulatként” értékelte pártja győzelmét, s az ellenzék baklövésének köszönhetően parlamenti vetélytárs nélkül készülhet a jövő évi választásokra. Pozícióit a kontinensen erősítheti, hogy a kontinens több országa elemzők szerint „balra tolódott”, ezt jelzi a kormány után az elnöki hatalmat is esélyesen megcélzó szocialista pártszövetség előretörése Chilében.
Fordulat Chilében?
Santiago egy alkalommal már testközelből ismerkedhetett a baloldal regnálásával: Pinochet tábornok véres hatalomátvétele mentette meg az országot a szélsőbal további rombolásától. (A gyárosokat elüldöző, nagybirtokokat erőszakkal feloszlató Salvador Allende elnök a 70-es évek elején kubai típusú marxista-leninista diktatúra bevezetésére készült az országba külföldről beszivárgott és Chilében is fölfegyverzett gerillacsapatok segítségével, melyeknek létszáma és harci értéke 1973 szeptemberére már-már a hadsereggel vetélkedett. 1972- 73-ra e fegyveres marxista csoportok létszáma 25- 30 ezerre duzzadt, Kubából szállított szovjet és csehszlovák gyártmányú fegyverekkel és nehézfegyverekkel voltak felszerelve, s a polgári rétegek kezdtek aggódni, hogy e csapatok létszáma és ütőképessége idővel felülmúlja a hivatalos fegyveres erőkét. Az országban anarchista bandák garázdálkodtak, – a szerk.) A latin-amerikai országot ismét baloldali kísérletezés fenyegeti: a január 15-i elnökválasztáson a szocialista Michelle Bachelet töltheti be a távozó Ricardo Lagos elnök posztját. A kormányzó baloldali Concentartion szövetség jelöltje fordulatot hajthat végre Chile szabadpiacot támogató gazdasági szemléletében, mely véget vethet a latin-amerikai sikertörténetként emlegetett chilei gazdaság előretörésének. Bachelet a szavazatok 45,9 százalékát mondhatta magáénak az elnökválasztás december 11-i első fordulóján. Ha megválasztják, ő lesz az ország első női elnöke. A szocialista politikus azt hirdeti, hogy az ország ragyogó gazdasági eredményei sem tudják elkendőzni az egyenlőtlenséget, s elemzők szerint a középosztály várakozásait is kihasználva „szociáldemokrata reformot, modernizálást” akar.
Összefogás az arab világgal
A balratolódás a kontinens számos országában jellemző: Urugayban baloldali kormányzat vezeti az országot, Argentinában szintén egy olyan mozgalom van hatalmon, amely erőteljesen szemben áll az 1970-es évek jobboldali diktatúrájának szellemével. Mint azt a columbiai El Tiempo is aláhúzza, „ez nem egy elszigetelt jelenség (a baloldal előretörése a latin kontinensen – a szerk.), hanem egy olyan jelzés, melynek jelentőségét nem szabad alábecsülni. Peruban Ollanta Humala, egy baloldali populista döntötte meg sikeres államcsínnyel Fujimori elnököt, s egyre növekszik népszerűsége a 2006. április 9-i választások közeledtével”. A kontinens tekintélyes mamutállama, Brazília elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva – mondani sem kell – szintén baloldali politikus; elgondolkodtató, hogy Lula májusban markáns elképzelésekkel állt elő az első arab-dél-amerikai csúcstalálkozón. Lula, aki a fejlődő világ szószólójaként a két térség együttműködését,. s az ENSZ-ben való hatékonyabb, összefogottabb fellépését szorgalmazta, egy talán kevéssé ismert, ám figyemre méltó összekötő kapocsra építheti az arab és a dél-amerikai országok kapcsolatát. Latin-Amerikában ugyanis erőteljes gazdasági befolyást is képviselő, jelentős számú arab kisebbség él: Brazíliában lélekszámuk eléri a 8-10 milliót is. Soraikból származik Carlos Menem is, aki korábban Argetina elnöke volt. Washington számára mindenképpen megkerülhetetlen tényezővé válik a gazdasági-politikai ambícióinak ellenlábasaként egyre inkább erősödő és saját utakat kereső Dél-Amerika, melynek országai balos hangvételű „imperializmus-” és „Amerika-” ellenességükkel szövetségeseket találhatnak az arab világban. Ezzel a forgatókönyvvel is számolnia kell az iraki háborúban súlyos presztízsveszteségeket szenvedő szuperhatalomnak.
AFP, BBC, AP, La Razón, Página 12, El Tiempo
origo.hu
Bemutatjuk Bencét, Magyar Péter riporterekre rátámadó testőrét
