Der Spiegel (spiegel.de)
Az Irakban elrabolt Susanne Osthoff valójában nem az első áldozata a terrornak, mellyel a német politikára befolyást kívánnak gyakorolni. Az al-Kaida és csoportjai számára e merényletek kapcsán az ideológiai magyarázat csak másodlagos. Már az afganisztáni háború miatt is az életükkel fizettek németek.
Kétszer nyilatkozott Bin Laden kifejezetten Németországról. „Ebben a háborúban mi más játszik Németország számára szerepet, mint a hitetlenség harca és a keresztes háború?” – kérdezte az al-Kaida megalapítója 2001. októberében az al-Dzsazíra riporterétől. Egy évvel később 2002. novemberében, Bin Laden „az Egyesült Államokkal szövetséges országok népeihez intézett” beszédében úgy fogalmazott: „mi hajtja ezeket az országokat, hogy részt vegyenek az ellenünk indított háborúban? A legfontosabb ebben az összefüggésben Nagy Britanniát, Franciaországot, és Olaszországot említeni – de szólni kell Németországról és Ausztráliáról is.”
Az a háború, melyről Bin Laden mindkét nyilatkozatában szólt, az Egyesült Államok által Afganisztán ellen vezetett akció volt, mely válaszként szolgált a szeptember 11-i merényletekre. Ellentétben a 2003-ban kezdett Irak elleni háborúval, ebben az NSZK is kivette részét – és pontosan ezen ok miatt Németországnak és a német állampolgároknak magukat potenciális terrorcéloknak kell tekinteniük. Az a tény, hogy Németország később ellenezte az Irak elleni háborút, az a dzsihadisták körében nem váltott ki komolyabb álláspont változtatást, hiszen még mindig állomásoznak német katonák a Hindukusnál.
Már jóval az iraki háború előtt egy al-Kaidahoz közel álló csoport Németországot is a célkeresztjébe vette: 2001 végétől ez a terroristasejt a Ruhr-vidéken előbb robbanószert, majd alkalmas célpontokat kívánt felkutatni. Végül egy állítólag zsidók által látogatott diszkó és egy állítólag zsidó tulajdonban lévő homoszexuálisok által látogatott düsseldorfi bár, valamint egy berlini zsidó közösségi központ elleni akció mellett döntöttek. A merényleteket, melyeket még időben sikerült megakadályozni, az Abu Muszab al-Zarkavi – a mai iraki al-Kaida vezető – által instruált csoport próbálta meg végrehajtani.
Miért éppen németországi zsidók? Ellentétben egy rijadi merénylettel, nem készült kifejezett indoklás ebben az esetben, de feltételezhető, hogy a következő logika játszott szerepet: a militáns iszlamisták számára Németország már azért ellenfél, mivel az ország szemükben zsidóbarát, Izrael-barát és Amerika szolgájának számít. Éppen ezért a merényletek tervezői számára nagyobb számú zsidó és nem zsidó áldozat már akkor is kívánatosnak tűnt.
Susanne Osthoff elrablói politikai követelésekkel álltak elő, tettükkel azt kívánják elérni, hogy Németország hagyjon fel az új iraki állam létrehozásának támogatásával. Az emberrablók szemében ez éppen olyan szörnyű tett, mintha magában az iraki háborúban vennének részt. Mint számos terrorcselekmény, így ez az emberrablás is a nyugati államok beavatkozásának bármilyen formája ellen irányul. Hogy ez a beavatkozás háborús, vagy békés természetű, az talán ezen államok politikai vitáiban játszik némi szerepet – az emberrablók terveiben azonban nem. Az iszlamisták minden külföldit el kívánnak zavarni a muzulmán országok területéről, függetlenül attól, hogy segélymunkásokról, katonákról, vagy munkásokról van szó, ez legfeljebb fokozati különbséget jelent számukra.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap A Fehér Ház felvilágosítást követel a megvásárolt újságírásról című cikkében foglalkozik a washingtoni elvek és gyakorlat újabb ellentmondásaival.
A Fehér Ház és a szenátus tájékoztatást követel a Pentagontól azokról az amerikai reklámcégekkel kötött szerződésekről, melyek azért fizetnek Irakban újságokat és újságírókat, hogy cikkeket közöljenek az ország stabilizálásában és felépítésében elért eredményekről.
Scott McClellan, az elnöki szóvivője úgy fogalmazott, hogy a Fehér Ház „komolyan aggódik” amiatt a jelenség miatt, amiről először a „Los Angeles Times” számolt be. Bush szerdai Irakkal kapcsolatos alapvetését megfogalmazó beszédében a „szabad, független és felelős iraki média megteremtését” az ország demokratizálásának alapvető pillérének nevezte.
A fegyveres erők szenátusi bizottságának republikánus elnöke, John Warner (Virginia), magas rangú katonatiszteket idézett be az ügyben. A demokratapárti szenátor Edward Kennedy (Massachusetts) úgy kommentálta az esetet, hogy az kiválóan ábrázolja az elnök hitelvesztését.
„Ha az amerikai csapatokat örömmel fogadták volna Irakban, mint azt a kormány állítja, „akkor nem kellene híreket hamisítanunk az iraki népnek” – fogalmazott Kennedy.
A Pentagon nyilvánvalóan a washingtoni Lincoln Group-ot bízta meg az iraki reklámtevékenység folytatásával. Számos iraki újságban jelentek meg aláírás nélküli és szabadúszó újságírók által megírt cikkek, melyekre a Lincoln Group adott megbízást és fizette a számlát. Az iraki amerikai csapatok vezetése védelmébe vette a programot, szerintük „az iraki közvéleményt így tényekkel és megbízható információkkal lehet ellátni”. Rick Lynch vezérőrnagy Bagdadban arra is utalt, hogy a terroristák Irakban a médián keresztül is harcolnak. S ezen hazugságkampánnyal szemben valós tények bemutatásával kell szembeszállni.
Csibi Krisztina a kormánypártok jelöltje a Tolna vármegyei időközi parlamenti választáson