Letöltendő börtön holokauszttagadásért

Megszületett az első, letöltendő börtönről szóló ítélet a holokauszt tagadásáért. A Front National volt tanácsosa elleni ítélet precedens értékű lehet. Hasonló büntetés vár David Irving brit történészre. Nemrég az iráni elnök is több alkalommal tagadta a zsidók tömeges megsemmisítését.

2006. 01. 05. 11:06
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A 65 éves Georges Theil lehet az első holokauszttagadó, aki börtönbe kerül az emberiség elleni bűntettek vitatása miatt. A lyoni bíróság ugyanis hathavi letöltendő börtönre és 10 ezer euró pénzbüntetésre ítélte a radikális jobboldali Nemzeti Front volt regionális tanácsadóját. Theilnek emellett még 33 ezer eurónyi kártérítést is meg kell fizetnie azon 11 civil szervezet számára, amelyek pert indítottak ellene. Szintén a büntetés része, hogy a politikus köteles az ítéletet saját költségén megjelentetni a Libération és a Le Progres című lapokban.

A Franciaországi zsidó diákok uniója (UEJF) szerdán közleményben üdvözölte a Theil elleni ítéletet. Nyilatkozatukban kijelentik: kíméletlen harcot indítanak minden személy ellen, aki megsérti a „Soah” és általában az áldozatok emlékét.

Az ügy előzménye, hogy 2004. október 14-én egy televíziós nyilatkozatában kijelentette: a gázkamrák fertőtlenítési célokat szolgáltak, így a németek annál több életet mentettek meg, minél több Zyklon B gázt használtak.

Theil ellen korábban a grenoble-i bíróság is elmarasztaló ítéletet hozott: szintén holokauszt-tagadás miatt három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 50 ezer euró pénzbírságra ítélte, míg 2004. október 7-én limoge-i testület szabott ki egy „revizionista” írása miatt szint 6 hónap büntetést a politikusra.

A lyoni bíróságon sorra került 2005. november 29-i meghallgatáson Theil tanúként idézte meg Robert Faurisson volt egyetemi tanárt, aki szintén a gázkamrák megléte ellen tanúskodott. Theil ügyvédje, Eric Delcroix e meghallgatás után fellebbezést intézett Fernand Schir bíróhoz. Az ügyvéd Jacques Chirac köztársasági elnökre hivatkozott, aki 2005. december 9-én a francia gyarmati múlttal kapcsolatban hozzá törvénymódosítás szándékával forduló történészeknek azt mondta: „Nem a törvényeknek kell történelmet írniuk”. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést.

20 év Irvingnek – és Ahmadinedzsádnak?

Theil büntetése eltörpülhet a David Irvingre kiszabható 20 esztendős büntetés mellet, ami a vádlott hajlott kora miatt gyakorlatilag életfogytig tartó büntetést jelenthet. A 67 éves brit „történész” (Irving nem rendelkezik történészi vagy más felsőfokú végzettséggel, autodidakta kutatóként tanulmányozta a II. világháborút – a szerk.) szintén tagadta a Zyklon B gáz használatát a II. világháborús német gyűjtőtáborokban. David Irvinget 2005. november 11-én fogták el Stájerországben, ugyanis Ausztriában holokauszttagadás miatt 1989 óta körözték. Irving 1945 tán vonta magára a közfigyelmet azzal, hogy könyvet írt a Drezda elleni, értelmetlen terrorbombázásról, s azt a „legborzalmasabb egyedi tömeggyilkosságnak” nevezte.

Ha a holokauszt tagadása bűncselekménynek számít, a hatóságok elvileg őrizetbe vehetik Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnököt, mikor Franciországba látogat. A politikus több nyilatkozatában kétségbe vonta a holokausztot, illetve kijelentette, hogy ezt az elméletet állította Európa és a Nyugat Isten helyébe, mint kétségbevonhatatlan tényt, melynek vitatása is büntetendő. A nemzetközi jog jelenlegi jogállása szerint viszont szuverén állam politikusa nem vehető őrizetbe.

Holokauszttagadás: nincs egységes európai jogi norma

A holokauszt tagadását az Európai Unió minden tagállamában szankcionálja ugyan a büntetőjog, ám országonként eltérő ennek gyakorlata. Franciaországban tulajdonképpen a nürnbergi bíróság ítéleteinek kétségbe vonása számít bűncselekménynek: éppen a George Theil védelme által tanúként beidézett Robert Faurisson ellen indult korábban büntetőeljárás e jogi norma megsértése miatt.

A külföldre látogató diplomatákat ellenben a tételes nemzetközi jog szerint megilleti az 1961-es bécsi egyezmény által biztosított immunitás. Az egyezmény szövege csak az akkreditált diplomatákra vonatkozik ugyan, de a Nemzetközi Bíróság nemrég hozott döntése alapján a politikusokat is megilletik különböző mentességek. Az újabb jogértelmezés előzménye, hogy 1998-ban Belgium emberiség elleni bűncselekmények elkövetése miatt letartóztatási parancsot adott ki Yerodia Ndombasi kongói külügyminiszter (a Kongói Demokratikus Köztársaság politikusa) ellen a genfi egyezmények megsértése, emberiség elleni bűncselekmények elkövetése miatt. Ndombasi ugyanis nyíltan uszított a kormány elleni, főként tuszi etnikumhoz tartozó lázadók elleni népirtás során a felkelők ellen. A belga jogrenden alapuló lépést nem fogadta el Kongó, s a nemzetközi bíróság 2002-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság számára kedvező döntést hozott, kimondva: Ndombasi külügyminiszterként mentességet élvez.

Egy politikus elleni, esetleges őrizetbe vétel tehát a nemzetközi bíróságon jó eséllyel megtámadható, ám a gyakorlatban a kormányok nemigen vállalkoznak egy ilyen rizikós lépésre. Kényelmesebb megoldás, ha egy állam nem kívánatos személynek minősít egy adott személyt, s jelzik, hogy esetén nem engedik be az országba. Ez történt Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnökkel is: a 2002-es prágai NATO-csúcs előtt tudatták vele, hogy jelenléte nemkívánatos a transzatlanti védelmi szervezet találkozóján, illetve sem ő, sem kormányának tagjai nem kaphatnak beutazási vízumot az Európai Unió területére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.