„A roma probléma egy időzített bomba, mely egyre hangosabban ketyeg”

A magyarországi cigányság és a pártok viszonyáról cikkezik a Der Standard. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír, hogy a baloldali sajtó nem foglalkozik a demográfiai katasztrófával, és egyenesen élteti a gyermektelen társadalmat. A Die Weltben Václav Havel arra keres magyarázatot az ukrajnai választások kapcsán, hogy miért választják meg újra a posztkommunista országokban az egykori rabtartókat.

Der Standard (derstandard.at)

A balliberális osztrák napilap honlapja A pártok versengenek a romák kegyeiért címmel hozza az osztrák APA hírügynökség kicsit tendenciózus összeállítását, melyből „kiderül” hogy a pártok „felfedezték” a cigányokat.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke hétfőn,egy budapesti roma fórumon vett részt, ahol ígéretet tett a népcsoport életszínvonalának javítására. Orbán egyúttal óvott attól, hogy a választások előtt a cigányokat „olcsó és gyors ígéretekkel” megpróbálják befolyásolni. Ezen túl a cigányoknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy a választások napján kire adják voksaikat.

Farkas Flórián, a roma-program vezetője és a Lungo Drom elnöke a kormányzó szocialisták hibájául rótta fel, hogy semmit sem tettek a cigányok életkörülményeinek javításáért. Teleki László, az esélyegyenlőségi minisztérium államtitkára cáfolja ezt a kijelentést, és azokra a milliárdos programokra emlékeztet, melyeket a cigányok munka-és oktatási lehetőségein kívántak javítani.

Amíg a Lungo Drom a Fidesszel kooperál, addig egyes cigányok megalakították saját pártjukat az MCF – Roma Összefogás Pártját és önálló országos listával indulnak a parlamenti választásokon. „Történelmet írunk ”– nyilatkozta Kolompár Orbán, az MCF vezetője. A pártalapítással azt kívánták bizonyítani, hogy a romák igenis képesek megszervezni magukat, saját céljaikat megfogalmazni és érdekeiket képviselni.

„Nem több pénzre van szükségünk, hanem a meglévő források okosabb és átláthatóbb felhasználására” – követelte Kolompár, hozzátéve, e pénzek felhasználásába szeretnének a cigányok beleszólást. „Mi ismerjük saját problémáinkat a legjobban” – idézte a lap Kolompárt.

A cigány politikus bízik abban, hogy a parlamenti választásokon nem csak a romák voksolnak majd rájuk, hiszen az egész társadalom érdeke, hogy integrációjukról ne csak beszéljenek: „a roma probléma egy időzített bomba, mely egyre hangosabban ketyeg.” Amennyiben nem oldják meg a lehető leggyorsabban drámai gondjaikat, az öt éven belül beláthatatlan következményekkel járhat Magyarországra nézve.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Az utolsó ünneplő című írásában foglalkozik azzal a folyamattal, ahogyan az elmúlt évtizedekben a baloldali sajtó tabuvá emelte az országos sorskérdéseket, például a demográfiai katasztrófát.

A hetvenes években a társadalom „egészségesre fogyásáról” Wolf-Rainer Leenen és Albrecht Müller áradozott. Ami akkor a „Gyerekek – a nyugdíj miatt?” című írásukban állt, ma nem csak mint a gyermeknélküli és a jövőtől rettegő társadalom kódjaként olvasható, de utólag az is megállapítható, hogy az írás hatását pontosan eme tragikus módon fejtette ki: a szerzők vezető beosztásban dolgoztak Helmut Schmidt kancellári hivatalában. Egy korábban,a gyermeknélküli társadalom várható költségeiről és következményeiről összeállított dossziét a nemzetiszocialista népesedéspolitika vádjával illették, ezzel egyidőben felvázolták a szinte üres autópályák és a hatalmas érintetlen természeti parkok utópiáját, s a gyermektelenséget, mint a modernitás kifejeződését ünnepelték. Alig harminc évvel később Josef Joffe, a lap kiadója, mint az utolsók egyike ünnepli a
népességfogyást „Gyermekfogyás – na és?” című opuszában.

die tageszeitung (taz.de)

A radikális baloldali berlini lapban Claudia Pinl A XIX. század véres idillje című írásában veszi fel a harcot a „neokonzervatívnak” bélyegzett férfi publicistákkal, akik vissza kívánják állítani a nagycsaládot. Érvek híján marad az önrendelkezési jogra hivatkozás, valamint a vagdalkozás. A szerző számára például az intakt családról azonnal az „iszlamista modell” jut eszébe.

Az írás befejezésében ez olvasható az államfőre hivatkozva: Köhler egyike azon keveseknek, aki nem osztja a fogyó germánok miatti rémlátásokat,és megpróbálja a kérdés pozitív oldalát megfogni: a demográfiai változás, vélekedett Köhler korábban, lehetőségeket is rejt, jobban kihasználhatóvá teszi az idősek kreativitását. Az itteni lakosságszám-csökkenést talán a világnépesség-növekedés kiegyensúlyozásaként lehet majd tekinteni – folytatta gondolatatait az államfő.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban Václav Havel A forradalom után kijózanodás című cikkében az ukrajnai választások apropóján elmélkedik arról, hogy gyakran miért választják vissza a hatalomba a posztkommunista országokban az emberek egykori rabtartóikat.

Börtönéveimben, írja Havel, évekig a szabadságra vágytam, de amikor végre kiszabadultam, folyamatosan döntenem kellett. Ha minden nap lehetőségek tucatjaival szembesül valaki, gyakran érez fejfájást, és időnként önkéntelenül is visszavágyik a börtönbe. Ez a depresszió valószínű, hogy elkerülhetetlen. Társadalmi szinten azonban meghaladható, amennyiben új generációk nőnek fel – hangzik a cseh író-politikus optimista előrejelzése.