Eljött Le Pen ideje – legalábbis elemzők szerint úgy látja a francia Nemzeti Front vezetője, hogy itt az ideje újbóli fellépésének a francia belpolitika színpadán. A radikális jobboldali párt vezére néhány napja feltűnő külsőségek és komoly médiavisszhang közepette ünnepelte politikai szereplése egyik csúcsának évfordulóját. 2002 április 21-én ugyanis Le Pen volt a francia elnökválasztások második legesélyesebb jelöltje, s többek közt a középjobb pártok összefogása akadályozta meg, hogy Európa atomhatalmának vezetőjeként léphessen a történelem színpadára.
Le Pen bölcsen kivárta a több hetes tüntetéssorozat hatására elvetélt munkajogi törvény, a CPE elleni mozgalom forrongásait, háttérbe húzódva egy olyan időszakban, amikor az „érzékeny negyedek”, a jórészt színesbőrűek lakta városrészek fiataljaiból szerveződő csoportok is megjelentek az ok nélkül pusztító, rendőrökre támadó ifjak között. Őróluk is szóltak az események, a figyelem középpontjába állítva mind a bevándorlás, mind a magas munkanélküliség kezeletlen problémáit.
A közvélemény ráadásul erőteljesen a kormány ellen fordult, s elérkezettnek tűnt az idő a középjobb kormány elleni támadásra.
Szereplésének szerencsés időzítését húzzák alá a legutóbb közölt felmérések is: az Ifop közvélemény-kutató iroda felmérései szerint a megkérdezettek 35 százaléka úgy látja: a radikális jobboldal „sokoldalúbbá teszi a politikai vitát” a bevándorlás és közbiztonság kérdéskörében. A Le Monde által is közölt közvélemény-kutatás által megszólítottak 34 százaléka szerint az FN által felvetett problémák „közeliek a franciák fenntartásaihoz”. A TNS Sofres/Unilog felmérései kimutatják: ha ma tartanák a 2007-ben esedékes elnökválasztást, Le Pen a szavazatok 10 százalékát kapná meg. A baloldal jelöltje, Ségolene Royal 34 százalékot, a legerősebb jobboldali jelölt, Nicolas Sarkozy 30 százalékot kapna.
Le Pen nem a baloldalra, hanem a kormányzó középjobbra és radikális jobboldali konkurensére irányította első ütéseit azt követően, hogy beszállt az elnökválasztási ringbe. Élesen támadta Nicolas Sarkozy belügyminisztert és Phillipe de Villiers-t, a Mozgalom Franciaországért (MPF) vezetőjét. Kijelentette: ez a két ember úgy beszél, mint ő, de úgy cselekszenek, mint Chirac elnök. Le Pen arra célzott, hogy szerinte a középjobb kormány főleg retorikájában lép fel a korlátlan bevándorlási hullámok megfékezése helyett. A sokszor engedély nélkül az országban tartózkodó, tömegével a külvárosok ellenőrizhetetlen telepein élő, magukat jórészt bűnözésből fenntartó bevándorlói réteg megosztotta a közvéleményt a múlt őszi zavargások óta.
Le Figaro, Le Monde
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
