Nepál: ki beszél itt választásról?

A nepáli uralkodó televíziós beszédet intézett népéhez, párbeszédre szólítva az ellenzéket és megnyitva az utat a választások kiírása előtt. Csakhogy az ellenzék a király fejét akarja azóta, hogy Gianendra 2005 februárjában puccsszerűen magához ragadta a hatalmat.

2006. 04. 15. 22:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Visszautasította a nepáli ellenzék Gianendra király párbeszédre tett ajánlatát – ez volt a legutóbbi fejleménye a himalájai országban tíz napja zajló tüntetéseknek. Az április 6-a óta tartó tömegmegmozdulásoknak 4 halálos áldozata volt, 1600 demonstrálót vettek őrizetbe. A király csütörtöki televíziós beszéde utáni, pénteki megmozdulásokon nem történtek nagyobb incidensek, 20 embert vettek őrizetbe – tudósít a BBC.

A nagyobb politikai pártok demonstrációjára azután került sor, hogy az uralkodó televíziós beszédet intézett népéhez csütörtök éjjel, párbeszédre szólítva az ellenzéket és megnyitva az utat a választások kiírása előtt.

Csakhogy az ellenzék a király fejét akarja. Azóta, hogy Gianendra 2005 februárjában puccsszerűen magához ragadta a hatalmat és menesztette a kormányt, melyben a legerősebb párt a kommunistáké volt, majd jómaga alakította meg az új kabinetet, az ellenzék nem látja legitimnek a hatalmat. Most úgy látják: az ellenzékkel folytatott tárgyalások megkezdése csak ürügy arra, hogy a király megőrizze pozícióját. A BBC-nek nyilatkozva a legerősebb párt, a Nepáli Kongresszus Párt képviselője kijelentette: véget akarnak vetni az önkényuralmi monarchiának.

Hogyan tovább?

Gianendra a választások egy éven belül való lebonyolítását sürgeti, ám mind az ellenzék, mind a nemzetközi közvélemény szerint irreális lenne a választások kiírása a jelenlegi politikai feltételek mellett. Az ellenzék jelezte, hogy bojkottálni fog voksolás esetén.

Késeinek tűnik tehát az uralkodó tárgyalási ajánlata, s kétséges, mennyire veszi komolyan a helyzetet. A Hindustan Times megjegyezte: „Míg Nepál válságba került, általános sztrájkkal, tömegtüntetésekkel, míg sebesültek lepik el a kórházakat, Gianendra így is talált szórakozási lehetőséget”. A lap arra utal, hogy a király csak a zavargások kitörése után hat nappal, április 12-én tért vissza az ország egyik kedvelt üdülőkörzetéből. A South China Morning Post több történelmi párhuzamot idézve az 1990-es „népek tavaszát” idézi, amikor az önkényuralmat Nepálban elsodorták a tömegtüntetések.

Az 1990-es párhuzam egy lényeges szempontból nem állja meg a helyét: bár az ellenzék tagadja, hogy a maoisták beszivárogtak volna soraikba, egyértelmű, hogy a kommunista államot akaró, s e célból 1996 óta permanens felkelést hirdető lázadó csoportok a maguk pecsenyéjét sütögetik a zavargások által az utcákon lángra kapott tüzeknél. Az Economist című brit lap is emlékeztet, hogy az ellenzék nem tudott megegyezni ezzel a szélsőséges fegyveres csoporttal, nem beszélve arról, hogy az elmúlt hét zavargásait részben a koordinálatlan, esztelenül pusztító és gyújtogató utcai bandák tartották a kezükben. A politikai megoldás nem látszik, a válság elhúzódhat – véli a brit lap.

A kommunista fordulat veszélye

A nepáli vezetés terrorista csoportokként tartja nyilván a maoistákat, akik a tömeges elégedetlenség kitörésekor a főbb közlekedési csomópontok és utak blokád alá vonását, s megkezdték az emberek „agitálását”, hogy ne fizessenek adót a kormányzatnak.

A maoista képviselők 1996-ban sajátmaguk vonultak ki a civilizált közéletből, mikor a törvényes voksoláson mindössze 9 mandátumot szereztek. Azóta mozgalmuk szervezett, fegyveres harcot folytat a hatalom totális megszerzése érdekében. Példaképük a perui Fényes Ösvény, céljuk egy marxista állam megvalósítása; „küzdelmüknek” eddig több mint 11 ezer halálos áldozata van.

Eszközökben ritkán válogatnak: 2005 júniusában felrobbantottak egy zsúfolt autóbuszt, ez év elején bombát hajítottak egy rendőrőrsre. A lakosság átnevelését már most megkezdték, így 2005 szeptemberében több száz iskolás gyermeket raboltak el, majd miután kioktatták őket Marx, Lenin és Mao tanaira, szabadon engedték a nebulókat.

A maoista fegyveresek többször blokád alá vonták a fővárost és az ország területének mintegy 40 százalékát ellenőrzik. A választások kiírásának elvetésében az ő követeléseik is teljesülnek, hiszen a kommunisták eleve nem támogatják a szabad választásokat. Ehelyett alkotmányozó nemzetgyűlést hívnának össze, melyben – legalábbis ami az ő szándékaikat illeti – a marxista állam közjogi alapjait szeretnék lefektetni.

BBC, The Economist, The Hindustan Times

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.