Borisz Jelcin a szverdlovszki (ma: jekatyerinburgi) terület Butka nevű falujában, 1931. február 1-jén, paraszti családban született. Alsóbb iskoláinak befejezése után egy darabig építkezéseken dolgozott, majd elvégezte az uralszki Kirov Műszaki Főiskola építészeti karát.
Ezután 1955-től végigjárta az építőipari hierarchia minden fokát: volt művezető, építésvezető, trösztvezető, mielőtt 1963-ban kinevezték a szverdlovszki építőipari kombinát élére.
Harmincévesen, 1961-ben belépett a Kommunista Pártba. 1968-ban a szverdlovszki területi pártbizottság osztályvezetője lett. 1976-tól ugyanitt volt első titkár, és ebben a minőségében 1984-ben tagja lett a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének. 1985-ben bekerült az SZKP Központi Bizottságának apparátusába.
1985. december 24-én az SZKP moszkvai városi bizottsága őt választotta meg fővárosi első titkárnak.
Az 1991. június 12-i köztársaságielnök-választást a szavazatok 57,38 százalékával nyerte meg. Eleve nagy népszerűsége az 1991. augusztusi kommunista puccs leverése után az egekbe szökött.
Történelmi jelentőségű az orosz-magyar kapcsolatokban Jelcin 1992. november 10–11-i hivatalos látogatása. Visszahozta Magyarországra az 1956-os forradalom Moszkvában őrzött dokumentumainak egy jelentős részét és bocsánatot kért a szovjet beavatkozás miatt.
1993-ban tankokkal vette tűz alá a parlamentet, amikor az épületet a „keményvonalas„ ellenzék foglalta el. Jelcin indította el az első csecsen háborút is 1994-ben. Groznij hosszú, véres ostroma megosztotta a nemzetközi közvéleményt.
1996 júliusában elnökként újraválasztották, de dolgozni már alig tudott, a nyilvánosság előtt megjelenni sem volt sokszor ereje. Az oligarchák és maffiák részvételével kibontakozott piacgazdasági fejlődés 1998-ban összeomlásba torkollott, amely újra visszavetette az országot. Mesterien biztosította azonban utódlását: miután több jelölttel kísérletezett, 1999. december 31-én délben, több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt bejelentette lemondását és ezzel megnyitotta az utat Vlagyimir Putyin elnökké választásához.
Eltekintve az „átmeneti vezérektől”, Borisz Jelcin a 20. században a hetedik „moszkvai uralkodó„ volt a Romanov-dinasztiához tartozó II. Miklós, Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov után, és a harmadik, aki hivatalosan és nyilvánosan lemondott a hatalomról, II. Miklós és Gorbacsov után.
Nemzeti gyásznap április 25-én
Nemzeti gyásznapot hirdetett április 25-ére Vlagyimir Putyin orosz elnök Borisz Jelcin temetése napjára. Vlagyimir Putyin hétfői közleményében a nemzet olyan vezetőjének nevezte Borisz Jelcin néhai orosz elnököt, aki mindig vállalata a felelősséget azért, amit az oroszok érdekében tett.
Oroszország első elnökét a Novogyevicsi temetőben helyezik örök nyugalomra, miután a Megváltó Krisztus székesegyházban búcsúztatják – közölte a Kreml hétfő este.
(InfoRadio, multkor.hu, index.hu, radio.hu, MNO)
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját