Zavart színdarabokat írt a virginiai vérengző

A virginiai egyetemen elkövetett, 33 ember életét követelő lövöldözés gyanúsítottja, a 23 éves koreai fiú súlyos depresszióban szenvedett, s már a vérfürdő előtt is követett el nyugtalanító dolgokat. A virginai kormányzó vizsgálatot indít az ügyben. A lövöldöző szülei sokkos állapotban vannak.

A hétfői 32 halálos áldozattal járó vérengzés után öngyilkosságot elkövető Cso Szung Huj angol szakos, dél-koreai származású diák az egyetemi hivatalok beszámolója alapján meglehetősen furcsa fiú volt. Egyik dolgozatát annyira zavarónak ítélték tanárai, hogy a diákot az iskolai tanácsadó szolgálathoz irányították.

Carolyn Rude professzor, aki nem ismerte személyesen a gyanúsítottat, azt nyilatkozta, beszélt az írói kurzus tanszékvezetőjével, Lucinda Royjal, aki a későbbi ámokfutót „zavart”-ként jellemezte. A fiú több színdarabot írt, témájuk sokszor sötét, gondterhelt volt, rendszerint helyet kapott bennük az erőszakos, véres halál és haláltusa.

A Chicago Tribune úgy tudja, Cso Szung Huj egyre erőszakosabbá és kiszámíthatatlanabbá vált az utóbbi időben és kollégiumi szobájában találtak egy jegyzetet, amelyben kikelt a „gazdag kölykök”, az „erkölcstelenség” és a „hamis sarlatánok” ellen. A chicagói lap szerint nemrég tüzet is okozott szobájában, valamint nőket zaklatott.

„Magányos volt és nehéz róla információt találnunk” – nyilatkozta az egyetem szóvivője, Larry Hincker. Egyelőre sem a rendőrségi, sem az iskolai szakemberek nem találják az okot egyelőre, amiért Cso Szung Huj belekezdett az USA történelmének legtöbb halálos áldozatát követelő lövöldözésbe a Virginai Műszaki Egyetemen.

Tim Kaine virginiai kormányzó eközben bejelentette, hogy független vizsgálatot indít az ügyben. Ennek során elsősorban azt próbálják kideríteni, hogy mennyiben követett el baklövést a rendőrség és az egyetem vezetése, amikor a tanárok utalásai és a későbbi tettes feltűnő viselkedése ellenére nem vették elég komolyan a figyelmeztető jelzéseket.

Cso Szung Huj 1992-ben érkezett az Egyesült Államokba családjával együtt, Washington egyik külvárosában laktak. Dél-Koreában, egy ottani újság beszámolója szerint szegényen éltek, egy szöuli külváros alagsori helyiségben húzták meg magukat. Apja állítólag ezért emigrált Amerikába, mert arra vágyott, hogy senki ne ismerje. A kisfiúra dél-koreai iskoláiban senki sem emlékszik, nincsenek feljegyzések sem róla, csak a puszta tény, hogy 1992 augusztusáig ott volt diák. Szülei a dél-koreai hírügynökség szerint fiúk tette miatt sokkos állapotban vannak. Azokat a sajtóértesüléseket azonban cáfolták, hogy a hír hallatán a szülők öngyilkosságot próbáltak volna elkövetni

A dél-koreai elnök, Ro Mu-hjun a gyilkosságok óta már harmadszor kért bocsánatot, és az egész dél-koreai társadalom szégyennek érzi, hogy országuk egykori lakóját tartják felelősnek 33 ember haláláért. A dél-koreai elnök azon reményének adott hangot, hogy az ottani koreai közösség az Egyesült Államok minden polgárával együtt bölcsen fogja kezelni ezt a traumatikus élményt.

A tragédia újra felélesztette az Egyesült Államokban a fegyvertartás engedélyezéséről szóló örök vitát. Az USA-ban van a legtöbb fegyver magánkézben.

(hvg.hu, vg.hu, hirado.hu)