A jogász, és esszéíró Alfonsín a Polgári Radikális Unió (UCR), a nacionalista, szociáldemokrata, konzervatív, liberális, föderalista stb. csoportokat tömörítő gyűjtőpárt elnöke volt, mielőtt győzött az utolsó argentin diktatúra (1976-1983) bukása után hosszú évtizedek után először tartott demokratikus választáson. A liberalizmushoz közeli elnök első dolga volt, hogy bíróság elé állítsa és életfogytiglanra ítélje a katonai tanács 8 tagját, de az alacsonyabb rangú katonákig akkor még nem ért el az igazságszolgáltatás. A felelősségre vonást ellenző hadsereg szélsőjobboldali tagjai – a „festett arcúak” – ugyanis kétszer lázadtak fel ellene, míg végül Alfonsín leállította a bírósági eljárásokat.
Alfonsín nagyon nehéz helyzetben vette át az ország irányítását, mert a diktatúra idején megugrott az ország külső adóssága, és a kialakuló válság miatt nem tudott megbirkózni a hiperinflációval, de nem tudta talpra állítani az ipart sem. Az ország újjáépítésében nem talált társakra – főleg a peronista Igazságosság Párt (PJ) támadta gyakran –, de a szakszervezetekben sem, mert nyolc általános sztrájkot szerveztek ellene.
A gazdaságpolitikában sokat hibázó Alfonsín a nem javuló gazdasági helyzet miatt elszabaduló indulatok, zavargások, fosztogatások miatt végül hét hónappal mandátumának lejárta előtt kiírta a választásokat, és az ország történetében először, 1989 májusában átadta helyét megválasztott utódjának, a peronista Carlos Saúl Ménemnek. A neoliberális gazdaságpolitikát folytató Ménem (1989-1999) tevékenysége azonban nagyban hozzájárult Argentína 2001-es pénzügyi összeomlásához, amelyet a mai napig nem tudott kiheverni. (Az elnök most azért áll bíróság előtt, mert a kilencvenes években titokban Horvátországnak és Ecuadornak is szállított fegyvereket. – a szerk.)
(clarin.com.ar, elpais.es, bbc.co.uk, wikipedia.org)
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
