Kiadhatják a volt terroristát Olaszországnak

A brazil alkotmánybíróság szerepét is betöltő szövetségi legfelsőbb bíróság (STF) csaknem egy évig tartó huzavona után végül öt igen és négy ellenszavazattal úgy döntött, hogy kiadja az olasz államnak Cesare Battistit. A bíróság figyelembe vette a brazil szövetségi főügyész, Roberto Gurgel álláspontját, aki Luiz Inácio Lula da Silvának, a köztársaság és a kormány fejének tartotta fönn azt a jogot, hogy a nemzetközi ügyekben ő mondhassa ki a döntő szót, vagyis ő dönthesse el, kiadják-e Battistit Olaszországnak vagy sem.

Az olasz kormány akkora nyomást gyakorolt Lula kormányára a politikai menedékjog januári megadása óta, hogy ha nagyon lassan is, de megváltozott a brazil kormány álláspontja. Gilmar Mendes, a legfelsőbb bíróság elnöke a döntés indoklásában úgy érvelt, hogy a Battisti ellen hozott ítéleteket közbűntényekért, és nem politikai bűncselekményekért rótták ki rá. Lula viszont ha akarja, még sokáig késleltetheti a kiadatást, mert a brazil hatóságok még felelősségre vonhatják Battistit, amiért dokumentumokat hamisított és használt föl, amikor Brazíliába menekült.

A legnagyobb példányszámú Folha de Sao Paulo emlékeztette az olvasókat: Gilmar Mendes ellenzi, hogy a végső szót az állam- vagy a kormányfő mondja ki. A politikai menedékjog megadásával az igazságügyi miniszter egyébként ellentmondott az országos menekültügyi bizottság (Conare) véleményének, amely ellenezte Tarso Genro szándékát. Rómában Franco Frattini, a jobboldali olasz kormány külügyminisztere – akárcsak az alsó- és a felsőház elnöke – igen elégedetten fogadta a brazil taláros testület döntését.

Az ügy azonban még korántsem ért véget, mert hamarosan újabb szavazásra kerül sor a kiadatás lebonyolításáról.

Űzött vad lett a városi gerillából

Hétfőn Lula már kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani a bíróság döntését. Ez annyit jelent, hogy kiadhatják az egy hete éhségsztrájkoló és most 54 éves Battistit, aki az 1970-es évek végéig a Vörös Brigádokkal (BR) együttműködő, de jóval jelentéktelenebb olasz szélsőbaloldali csoport, a Kommunizmus Fegyveres Proletárjai (PAC) nevű laza szervezetének tagja, és rövid ideig vezetője is volt.

A Wikipédia brazil változatában olvasható életrajza szerint az olasz csendőrség 1979-ben elfogta, a bíróság pedig 12 évre ítélte, amiért fegyveres szervezet tagja volt, fegyvereket rejtegetett és támadásokat szervezett. 1981-ben megszökött börtönéből és Franciaországba, majd Mexikóba menekült.

Már Brazíliában írt

Mindig menekülök című önéletírásában azt állította, hogy a kereszténydemokrata kormányfő, Aldo Moro elrablása, majd meggyilkolása miatt felhagyott a fegyveres harccal (1978 májusában, tehát a terhére rótt négy gyilkosság előtt).

1993-ban, a PAC két egykori tagjának vallomása alapján távollétében ítélték el Battistit életfogytiglanra négy gyilkosságért és rablásért. 1990-ben fogadta el a francia szocialista államfő, Francois Mitterand által felajánlott politikai menedékjogot, és 2004-ig, Mitterand haláláig maradhatott, de ekkor az olasz hatóságok azonnal kérték kiadatását. Ezért menekült Brazíliába, ahol 2007-ben tartóztatták le, idén január közepén viszont megkapta a politikai menedékjogot az igazságügyi miniszter, Tarso Genro döntése alapján. A spanyol El País úgy tudja, hogy Battisti azért kezdett éhségsztrájkba, mert állítása szerint nem hóhéra – az olasz kormány – segítségével akar távozni az életből, hanem saját döntése alapján.

(folha.uol.com.br, estadao.com.br, jbonline.terra.com.br, agenciabrasil.com.br, odia.terra.com.br, correiobraziliense.com.br, oglobo.globo.com stb. – Brazília, elpais.es, elmundo.es – Spanyolország, br.wikipedia.org)