Dilma Rousseff – a technokrata közgazdász, gerillamúlttal

A bolgár ügyvéd apától és brazil tanítónőtől, tehát felső középosztálybeli családban született 62 éves, kétszeresen elvált Dilma hagyományos nevelést kapott, de a hatvanas években három gerillacsoport vezetésébe is bekerült, amiért 1970-ben, a katonai diktatúra alatt (1964–1985) csaknem három évet töltött börtönben, ahol meg is kínozták. De mivel nem vett részt a fegyveres akciókban, ezért csak felforgató tevékenységért ítélték el.

Kiszabadulása után közgazdász lett, és visszavonultan élt Minas Gerais államban egészen addig, amíg Lula 2002-ben meg nem találta, amikor rátermett gazdasági szakembereket keresett gazdasági programjához. A miniszterelnök rábízta a bánya- és energiaügyi tárcát (2003–2005), majd 2005-ben a Casa Civil élére nevezte ki a leváltott José Dirceu helyére. Ez afféle kancelláriahivatal, de nem politikai, hanem gazdasági központ. Bár ezt a két fontos posztot is betöltötte, gyakorlatilag ismeretlen volt az ország előtt, pedig a hozzá közel állók nagyon felkészült, művelt, igényes, temperamentumos, sőt igen határozott embernek ismerték meg.

A technokrata beállítottságú, Lula bevallása szerint is igen kemény vitapartnernek számító Dilma még tavaly felülkerekedett nyirokmirigyrákján – amely egyébként hozzájárult ismertségéhez és népszerűségének növeléséhez. (Egyszer egy brazil lapnak azt nyilatkozta Lula, hogy „ha tudnák, hogy milyen nehéz meggyőzni ezt az asszonyt...”) A látszat csal, mert bár úgy tűnik, hogy Dilma Lula akaratát hajtja végre, aki közelebbről ismeri a volt energiaügyi minisztert, pontosan tudja, hogy ez nem egészen így van.

Kevesebb mint egy év alatt nemcsak behozta jóval ismertebb és tapasztaltabb vetélytársa, José Serra tetemes előnyét, hanem szeptemberig úgy tűnt, hogy már az első fordulóban megválasztják. Egyetlen elemző sem felejti el megjegyezni, hogy kampányában nélkülözhetetlen segítséget kapott az elnöktől, a rosszmájú elemzők azt állítják, hogy tulajdonképpen ő nyerte meg neki az első fordulót. A legfelsőbb bíróság négyszer is pénzbírságra ítélte Lulát, amiért korábban kezdte a választási kampányt. A spanyol El País elemzője két nem lebecsülendő hátráltató tényezőt említ Dilma győzelme után. Nemcsak a vesztessel, a tapasztalt és eredményes Serrával kell majd megküzdenie, hanem a kormányzó Munkáspártnak is bizonyítania kell, mert a tagság bármennyire is tiszteli Lulát, a leköszönő elnök a többség akarata ellenére jelölte Dilmát utódjának.