Tegyük hozzá, hogy a háború két fronton is folyik, mert a kartellek is élet-halál harcba kezdtek egymással az egyes területekért és útvonalakért. Az elején még jól meg lehetett különböztetni egymástól az addig összesen hét-nyolc fontos kartellt, de a hatóságoknak és az államnak ma már azzal a kellemetlen meglepetéssel kell számolniuk, hogy hiába fejezték le, számolták föl egyenként a drogkartellek egy részét, foglalják le az egyre nagyobb mennyiségű kábítószereket. A ma már nemcsak drogterjesztéssel foglalkozó bűnszervezetek olajozottan működnek tovább, mások lépnek az elfogott vagy megölt vezetők, alvezérek helyébe. Vagy egészen új kartellek jönnek létre. A megmaradt öt és nem egyforma erejű kartell a juárezi, a tijuanai kartell, Joaquín „Tökmag” Guzmán kiterjedt és a névadó nyugat-mexikói Sinaloa államon jóval túl terjeszkedő szervezete, a volt elitkatonákból bérgyilkossá vedlett Zéták kartellje, amely már a Mexikói-öböl szinte egész partvidékét elfoglalta, és hamarosan végez a nem is olyan rég még rettegett Öböl-kartellel.
Csak két erős kartell marad?
Az újonnan alakultak közül a már felszámolt michoacáni „Családból” kivált és megtévesztő nevű Templomos Lovagok sem „jámbor hittérítéssel” foglalkoznak. A régi és az új kartellek fő célja, hogy ők rendelkezzenek az USA-ba irányuló drogútvonalakkal, és ellenőrzésük alá vonják a Mexikó két partján fekvő tengeri szállítmányokat fogadó két kikötővárost is, Tampicót és Culiacánt. Egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét megoldás rossz az egyre inkább kormányozhatatlanná váló mexikói államnak, hogy vagy egy kézben egyesül a drogelosztó két nagy kikötő, vagy tovább tart értük a vérontás. Már a Zéták tartják ellenőrzésük alatt Tampico városát a Mexikói-öböl partján, a csendes-óceáni túloldalon pedig a sinaloai Culiacán kikötője látja el a drogelosztó feladatot. A drogháború terjeszkedéséről készült térképekből ítélve nagyon úgy tűnik, hogy csak két nagyon erős szervezet marad meg, a sinaloai kartell meg a Zéták. A többi tagjait pedig rövid időn belül vagy a mexikói hatóságok fogják el, esetleg önként beolvadnak valamelyik régi vagy új kartellbe, vagy a halál fiai.
Már Őrült Ló is megmondta!
De már „Őrült Ló” is megmondta, hogy a kereslet és a kínálat dönti el, hogy mekkora ereje van a drogkartelleknek, vagyis inkább erről az oldalról kellene megfogni őket. Ezt a magától értetődő mondatot a különös ragadványnév tulajdonosa, a jövő héten leköszönő perui elnök, Alan García még az 1985-ös ENSZ-közgyűlésen jelentette ki az akkori résztvevők nagy megrökönyödésére. Az Egyesült Államok és Mexikó kormánya pedig a napokban kénytelen volt megállapítani, hogy hiába fogják el sorra a drogbandák tagjait és vezetőit, csak nem csökken a kereslet. Holott a tekintélyes mexikóvárosi egyetem, az UNAM több szakértője és rektora is következetesen hajtogatja kormányának a perui elnök magától értetődő megoldását egy másik oldalról: az oktatás jelentős megerősítése nélkül nem lehet gyökeres javulást elérni.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
