1,68 millió. Ennyi honpolgár vélte úgy a francia Szocialista Párt (PS) múlt heti előválasztásán, hogy Francois Hollande kiérdemelte a bizalmat. A volt pártfőtitkár a voksok 56 százalékát kaparintotta meg ezzel, és jócskán maga mögé utasította Martin Aubryt (44 százalék). A győztes mögött utóbb felsorakozott az összes szocialista jelölt, köztük korábbi élettársa, Segolene Royal is. A helyzet visszásságát jól jelzi, hogy a lángoló szerelem idején Hollande még Royal árnyékában politizált, míg mostanra teljesen megváltozott a helyzet.
A politikus éveken át képtelen volt kimozdítani a PS szekerét a kátyúból, és élete egyik legjobb döntését hozta meg azzal, hogy 4 évvel ezelőtt átadta a párteke szarvát volt élettársának. A párton belül egyre népszerűbbé váló Hollande – úgy tűnik – 2011-re érett be. Ennek ékes bizonyítéka egyfelől, hogy a legfrissebb felmérések szerint a szavazatok 64 százalékát söpörné be, míg Nicolas Sarkozy 36, a korábbi „üstökös” Marine Le Pen pedig csupán 19 százalékon osztozhatna. A másik, hogy Hollande-ot a szélsőbaloldal jelöltje, Arnaud Montebourg is támogatta. Nem elhanyagolható tény végezetül, hogy az ötödik köztársaság majd fél évszázada alatt Mitterandot követően ő csupán a második szocialista elnöke lenne Franciaországnak.
Kívülről látványos
Az, hogy az előválasztások eredményhirdetését követően az alulmaradt jelöltek azonnal felsorakoztak a győztes mögé, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szocialistákra hosszú évek óta jellemző széthúzás megszűnt volna, sőt. „A párton belüli egység kívülről látványosnak hathat ugyan, de biztos vagyok benne, hogy a választásokig még komoly belső harcokra lehet számítani – vélte Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. – A szocialistáknak olyan programra lesz szükségük, mely alapvetően módosítja a franciáknak a jelenlegi gazdasági helyzethez való hozzáállását. Úgy tűnik, hogy Hollande-ék a költségvetési kiadások bővítése felé tendálnak, erre pedig tökéletes ok a gazdasági válság.
De vajon mi lehet az oka a baloldal hirtelen összekovácsolódásának? A korábbi „elefántok”, akik az előző években nem álltak be Segolene Royal mögé, háttérbe szorultak a szocialista párton belül, és lassan egy új generáció „nőtt fel” az SP-n belül. Igazi egység látszik megvalósulni most a baloldalon, de persze ezzel még semmi nem dőlt el. Sok idő van még hátra az elnökválasztásig – vélte Fejérdy.
A francia elnökválasztás alakulását alapvetően befolyásolják a pártok által felvázolt válságkezelési tervezetek. Míg Sarkozy Merkellel karöltve vérét adná az euróövezet megmentéséért, addig Hollande az eurókötvények létrehozása mellett teszi le a voksát, és úgy véli, hogy az európai adósságokat együttesen kellene kezelni.
Nem ismétlődik meg a trauma
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy az előválasztáson magabiztos győzelmet arató politikus jobbról milyen ellentámadásra számíthat, egyáltalán van-e esély rá, hogy megszorongassák 2012-ben? Néhány hónappal ezelőtt ugyanis Marine Le Pen még simán vette volna egy esetleges elnökválasztás első fordulóját, sőt „Sarkót” és az akkori szocialista éllovast, Dominique Strauss-Kahnt is maga mögé utasította. – 99 százalék, hogy a szélsőjobboldal nem jut be a második fordulóba jövő áprilisban. Le Pen ugyan a legfrissebb felmérések szerint a harmadik helyen áll, de nem gondolom, hogy innen előrébb tudna kerülni. Édesapja esete (Jean Marie Le Pen 2002-ben bejutott a második fordulóba – a szerk.) komoly traumát okozott a francia társadalomban, így nem hiszem, hogy lenne esélye hasonló eredmény elérésére – mondta Fejérdy Gergely.
Arra a kérdésre, vajon ki lehet a végső befutó, nem mert egyértelmű választ adni. „A választás legnagyobb esélyese Francois Hollande, de Sarkozy sem abszolút esélytelen. Ha fogadnom kellene, inkább előbbire tennék.”
A szocialista előválasztás utóéletéről még annyit: a jobboldali szavazók körében végzett kutatás azt mutatja, hogy Sarko hívei a baloldali módszert alkalmaznák, és 2017-ben már ők is az amerikai mintájú elővoksoláson döntenének az elnökjelölt kilétéről. Elképzelhető, hogy akkor már a gyermekáldás sem menti meg Sarkozyt a teljes kudarctól.
