A terrorizmus ellen minden megengedett?

Ron Paul texasi képviselő gyakorlatilag egyedüliként emelte fel a szavát a terrorizmus elleni amerikai törvények szigorítása ellen.

A hatóságoknak fel kell használniuk minden rendelkezésükre álló eszközt a terrorcselekmények megakadályozására, s a gyanúsított jogállása szempontjából nemzetbiztonsági törvények nem sorolhatók a büntetőjogi törvényekkel azonos kategóriába – hangsúlyozta Newt Gingrich volt képviselőházi elnök, aki a vitát közvetítő CNN és az ORC közvélemény-kutató intézet szerint a mezőnyben jelenleg a legmagasabb, 24 százalékos támogatottságot élvez a pártján belül. A 20 százalékos táborral rendelkező Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó ezzel egyetértett, s úgy vélekedett, hogy az ország területén kirobbantott háborúval szembeni fellépésre nem ugyanazok az alkotmányos szabályok vonatkoznak, mint a bűnüldözésre.

A sereghajtók közé tartozó Paul viszont arra figyelmeztetett, hogy az egyéni szabadságjogok korlátozásával Amerika olyan áldozatokat hoz, amelyeket később meg fog bánni. A képviselő abban is szembement vetélytársaival, hogy úgy vélekedett: le kell állítani az Izraelnek nyújtott támogatást, az amerikai csapatoknak azonnal ki kell vonulniuk Afganisztánból és legalizálni kell a kábítószereket. Paullal ellentétben a többi hét elnökaspiráns támogatta a terroristagyanús személyek kommunikációjának megfigyelését engedélyező Patriot-törvény hatályának meghosszabbítását.

Bombázás előtt szabotázs

A regionális konfliktusgócokról folytatott vitában kiemelt figyelmet kapott Irán, amellyel kapcsolatban Gingrich úgy vélekedett, hogy ha az Egyesült Államok és szövetségesei úgy akarnák, „egy éven belül megroppanthatnák” ezt az országot. Véleménye szerint az iszlám köztársaságba irányuló benzineladások leállításával és az olajfinomítók ellen elkövetett szabotázsakciókkal meg lehetne buktatni az ország vezetését, és így véget lehetne vetni Teherán nukleáris ambícióinak. Véleménye szerint Irán bombázása csak az utolsó eszköz lehet, de csak akkor, ha az a rendszer bukásához vezethet.

Romney szintén „bénító szankciókat követelt”, s kijelentette, hogy ha elnökké választják, az első hivatalos útja Izraelbe fog vezetni. Afganisztánnal kapcsolatban vita alakult ki Romney és Jon Huntsman volt pekingi nagykövet között. Amíg Huntsman szerint az országból a különleges alakulatok, a hírszerzés és a drónok kivételével ki kell vonni az amerikai erőket, Romney úgy vélekedett, hogy túl korai a kivonulás számára Barack Obama elnök által meghatározott 2014 végi határidő.

Romney ellenezte a Pakisztánnak folyósított támogatások leállítását és azt mondta, hogy a dél-ázsiai országot inkább be kellene vezetni a XXI. vagy legalább a XX. századba. Rick Perry texasi kormányzó ezzel szemben sürgette a Pakisztánnak nyújtott segélyek leállítását, egészen addig, amíg Iszlámábád be nem bizonyítja, hogy valódi szövetségese Amerikának. Perry azt javasolta, hogy hozzanak létre repüléstilalmi övezetet Szíria felett, és léptessenek életbe szankciókat az iráni központi bankkal szemben, de egészen addig ne bombázzák az iszlám köztársaságot, amíg ki nem merítették a szankciókban rejlő lehetőségeket.

Obama „vetésre képtelen”

Herman Cain, egy pizzaétteremlánc volt vezérigazgatója kijelentette, hogy támogatná Izraelt, ha az csapást kívánna mérni az iráni nukleáris létesítményekre, de csak abban az esetben, ha meggyőződne arról, hogy az akció sikerrel járhat. Cain, aki korábban – például Líbia ügyében – a külpolitikai ismereteinek hiányosságáról tett tanúbizonyságot, a vita során óvatosan fogalmazott, s a legtöbb esetben azt nyilatkozta, hogy a döntés előtt mérlegelné, hogy melyik lenne a leghatékonyabb megoldás.

Az elnökaspiránsok alapvetően egyetértettek azzal, hogy az Egyesült Államokat fenyegető legnagyobb veszély jelenleg az ország gazdaságának állapota, különösen a 15 ezer milliárd dolláros adósságállomány, amelynek legjelentősebb hitelezője Kína. A vita részvevői a „vetésre képtelen” Obamát és a demokratákat hibáztatták azért, hogy a kongresszusi „szuperbizottságnak” nem sikerült kompromisszumra jutnia a szelektív deficitcsökkentés kérdésében, ezért a dolgok jelenlegi állása szerint a Pentagonnak azzal kell szembenéznie, hogy a büdzséjét tíz év alatt 950 milliárd dollárral csökkentik.

A vita egyik érdekessége volt, hogy olyan egykori politikusok tehettek fel benne kérdést, mint Edwin Meese, Ronald Reagan igazságügyi minisztere, Paul Wolfowitz, aki a Bush-kormány idején védelmiminiszter-helyettesként az iraki háború egyik fő támogatója volt, és David Addington, Dick Cheney exalelnök volt vezető tanácsadója.