Mindkettejük érdeklődése a média felé irányult és főként arra, hogy miként tudják azt manipulálni. Fiatal reklámszakemberek vették őket körül: munkájuk világos volt, nekik kellett a kancellárról megjelenő tudósításokat a tömegmédiában befolyásolni.
A taktika egyszerű volt. A bulvárlapok számára a kancellár majdnem minden pózban hagyta magát lefotózni, míg a minőségi lapoknak megtagadta az interjúkat. Bonyolult témákkal nem foglalkoztak. Így jellemezhető Viktor Klima (1997–2000 között kancellár) kormányzása, de ugyanígy leírható a bécsi kabinetet 2008 óta vezető Werner Faymann hivatali ideje is. Elsősorban a médiára koncentráló politizálásuk és tevékenységüknek a kamerák számára történő megrendezése szempontjából mutatnak hasonlóságot.
A felkészítő tréningek tényét mindketten tagadták, de mindkettejük gesztusai és intonációi lényegesen megváltoztak és enyhén mesterkéltnek hatnak. A kancellári hivatalban dolgozó csapat számára a közszolgálati televízióban futó tudósítások mindig fontosabbak voltak, mint a következő minisztertanácsi ülés előkészítése. További párhuzam, hogy egyik kancellár sem arról híres, hogy energikusan magához kívánná ragadni a kormánykereket, és csak kevés barátjuk van a baloldali értelmiség köreiben, mégis minimális velük szemben a belső bírálat.
Anno Klima egy hirtelen elhatározással lemondott, mert Wolfgang Schüssel (ÖVP) koalíciót kötött Jörg Haiderrel. Napjainkban a szocialistáknál szívesebben beszélnek elődjéről, Franz Vranitzkyről és a már elhunyt Fred Sinowatzról, mint Klimáról. Viktor Klimára, aki ma sikeres Volkswagen-menedzser Dél-Amerikában, alig akar valaki emlékezni. Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatásokban ő népszerűbb volt, mint napjainkban Faymann.
Die Presse (diepresse.com)
