Egy ország, ahol nem számít a bőr színe

A teljes etnikai kevertség ellenére is létezhet békés egymás mellett élés: ennek legfőbb bizonyítékául Afrika egyik óriásállama, Szudán szolgál.

Szudán egy érzékeny, a többi afrikai országnál talán még inkább függő helyzetben lévő állam – mondta csütörtökön a Magyar Külügyi Intézetben a szudáni külügyi államtitkár. Rahamtalla Mohamed Osman angol nyelvű előadásában úgy fogalmazott, a polgárháborútól és a gazdasági problémáktól megtépázott országnak nem könnyű kiemelkednie. Ugyan a társadalom nagyon kicsi rétege hatalmas vagyon felett rendelkezik, a többség szegénységben kénytelen élni.

Az ország viszont ezzel egyidejűleg Afrika csomópontja, emelte ki a politikus. Élnek itt kopt keresztények, különböző afrikai természeti vallásban hívők és muzulmán arabok is. Az iszlám békével érkezett Szudánba, és a mai napig őrzi ezt a békét – emelte ki.

Osman hangsúlyozta: a szudáni vezetés tisztában van vele, hogy az ország nem csupán saját sorsáért felelős, hanem más afrikai országokért is. 2011 tavaszán a 8,3 milliós lakosú Dél-Szudán levált az északi országrészről, az ENSZ 196. tagállamaként elnyerte függetlenségét, sőt már az első választásokat is megtartották. Felmerült, hogy a déli területeken kitermelt, de északon értékesített kőolaj kapcsán nem robban-e ki polgárháború. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, mindegy, hogy valaki északról vagy délről jött, ugyanúgy megilletik az emberi jogok. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a két ország kormánya nemrégiben megállapodásban rögzítette békés szándékait egymás felé, a politikai paktumban elismerték az újonnan létrejött állam létjogosultságát.

Szükség van a szerződésre

Az államtitkár természetesen kitért a dárfúri konfliktusra is. Az etnikai összeütközés lényege, hogy az arab többségű szudáni kormányt megvádolta két afrikai felkelő csoport, hogy az araboknak kedvező döntésekkel utóbbiakat segíti. 2003-ban felkelés robbant ki, a lázadók ellen a kormány a dzsandzsavikokat (szárazföldi kormánycsapatok) vetette be. A pusztító harcok nyomán etnikai indíttatású tömeggyilkosságokra derült fény, több százezer embernek kellett elhagynia hazáját, sokan Csádba menekültek. A politikus elmondta, 2004-ben már sikerült megkötni a fegyverszünetet, és a harcok kiújulását követően nem is lehet más a cél, mint egy végleges békekötés.

Kérdésre válaszolva kifejtette: nincs egyértelmű válasz arra, kik azok a szudániak. Afrikaiak, keresztények, arabok vagy muzulmánok? Esetleg déliek vagy északiak? – kérdezett vissza Osman. „Nem lehet pontosan meghatározni, és nem is kell. Mindezek keveréke vagyunk mi, szudániak, és erre vagyunk büszkék. Arra, hogy megférünk egymás mellett!” – mondta büszkén. Ezt bizonyítandó hozzáfűzte: angolul, arabul és különböző afrikai nyelveken is szabadon beszélhetnek az emberek Szudánban, nincs hivatalos megkötés, vagy egyetlen államnyelv.

Az olajért, a mezőgazdasági terményekért nem csupán Szudánban folyik hatalmas versenyfutás, szögezte le egy másik kérdésre reagálva. Ezen a téren a legnagyobb küzdelmet az Egyesült Államok és Kína vívja. Dél-Szudánnal kapcsolatban csupán annyit mondott: miután az olajkitermelés délen zajlik, az értékesítéshez szükséges szállítóeszközök és a csővezetékek nagy része viszont északon található, nincs más megoldás, mint a békés együttműködés a déli „testvérekkel”. Ez mindkét ország érdeke.