Hová jutottunk, ha a jobboldal egyenlő a szélsőjobboldallal?

A konzervatív frankfurti napilapban Berthold Kohler Jobboldalon már csak a semmi című kommentárjában foglalkozik a német politika egyik abszurd jelenségével, a demokratikus jobboldal látványos hiányával.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A világ nagy részén a jobboldal megtalálta a maga helyét. Nem így Németországban, ahol ezt a véleményt senki sem akarja vállalni, ha nem kívánja, hogy kétségbe vonják szellemi képességeit. Politikai értelemben az ország a szélsőbal legtávolabbi pontján kezdődik és egycsapásra véget ér a sokat emlegetett „középen”. Miközben mindenki oda igyekszik. Amit korábban szélsőjobboldalinak vagy jobboldali radikálisnak neveztek, azt ma már csak jobboldaliként emlegetik: „jobboldali erőszak”, „jobboldali terror”, „jobboldali közösség”. Jobboldali terror alatt természetesen nem Ronald Pofalla kancelláriaminiszter fárasztó stílusára gondoltak. Az könnyen érthető, hogy a baloldal annak a törekvésének győzelmével, mely összemossa a jobboldalt a szélsőjobboldallal, még keskenyebbre vonja az engedélyezett vélemények folyosóját. Kérdés persze, hogy hol maradnak a főállású figyelmeztetők? S miért dolgoznak azon lelkesen a nagyon középen állók, hogy az ő költségükre tovább bővítsék a politikai retorikában tabuizált területeket? Senki sem ismeri fel a veszélyt? Hogy a demokratikus jobboldal nélkül Angela Merkelnél kezdődik a szélsőjobboldal?

A CDU elnökének azt kellene mondania, hogy tőlem jobbra már csak az NPD található? Ezen nem csak Franz Josef Strauß szelleme nevetne a mennyben. A probléma fogalmi tisztázását már csak a Jogi Nyelvészeti Központ szállíthatja, ami azonban könnyen válhat az Alkotmányvédelmi Hivatal céltáblájává, ha továbbra is, el nem ítélhető módon kitart a neve mellett. (Nehezen lefordítható szójáték, mely a németben a jog és a jobb szavak hasonlóságára épül – a szerk.)