Húsz éve nem láttak ennyi virágot

Húsz éve nem látott gazdagságú, fehér, sárga, kék, vörös és narancsszínű virágszőnyeg borítja idén az észak-chilei Atacama-sivatagot.

A Santiagótól 600 kilométerre fekvő Llanos de Challe nemzeti parkhoz, az Atacama-sivatag kapujához vezető út mentén mindenütt virágok emelkednek ki a homokból, elborítják a kaktuszokat, és a sziklákba kapaszkodnak. A „virágzó sivatag” működését kevéssé ismerik. Csak annyi tudott, hogy a Csendes-óceán dél-amerikai partvidékén 6-7 évente végigsöprő El Nino éghajlati jelenség biztosítja a szükséges nedvességet az akár évtizedeken át is rejtőzködő hagymák és gyökértörzsek csírázásához.

„Az idei kivételes év, több mint 50 milliméteres eső hullott. A virágok évi 15 milliméteres csapadékmennyiségnél jelennek meg, de idén minden faj kibújt” – közölte Carla Louit, a park igazgatója. A csapadékmennyiség kulcsfontosságú, de nem minden. Arra is szükség van, hogy rendszeres időközökben essen az eső, és az esőzés ne legyen se túl heves, se túl szórványos, és a déli tél idején a fagyok ne akadályozzák meg a csírázást. Ha minden feltétel adott, a sivatag szeptembertől decemberig borul virágba.

„Legutoljára 1989-ben volt ennyi virág. Azóta is virágzott a sivatag, de nem ilyen mértékben” – magyarázta a szomszéd falu lelkésze, amatőr botanikus. A nemzeti parkot 1994-ben hozták létre, hogy megvédje a bányászattól a sajátos ökoszisztémát. A park egyik őrének tájékoztatása szerint a parkban több mint 200 olyan növényfaj él, amely csak ott honos, közölük 14-et a kipusztulás fenyeget. Elpanaszolta, hogy jó néhányan kitépnek növényeket abban a hiú reményben, hogy otthon majd kinőne. A „gyűjtőszenvedély” a legritkább fajokat is veszélyezteti, például a nemzeti park jelképének számító, csak ott honos, a rododendronra emlékeztető, vörös virágú Garra de Leónét (Leontochir ovallei).

„A park őrzéséhez nincs elég pénz, öt őr járja be a 45 ezer hektárnyi területet” – tárta fel Carla Louit, hozzátéve, hogy inkább a látogatók tudatosítására igyekeznek figyelmet fordítani. Megjegyezte azt is, hogy pénzhiány miatt kevés kutatást folytattak eddig a virágzó sivatagról. Tudományos adatok nélkül viszont igen nehéz tervet kidolgozni az állagmegóvásra. „Nem ismerjük például a part menti ködök és a sivatag közötti vízátadás, az abból eredő patakok szerepét, ami pedig legalább annyira fontos, mint a közvetlen csapadék” – érvelt az igazgató. A parkot nem sokan keresik fel: az idén 1200 chilei és 64 külföldi turista látogatott el a területre.