A német EP-képviselőket a Szövetségi Köztársaság jogrendszere alapján választják, így azt az alkotmánybíróság is felülvizsgálhatja. Megfelel-e a pártok alaptörvényben lefektetett esélyegyenlőségének az ötszázalékos bejutási küszöb? 1979-ben az alkotmánybíróság még úgy találta, hogy igen. Ezt ma már másként látja az alkotmánybíróság második szenátusának többsége. A bejutási küszöb nélkül a mostani 162 helyett 169 „mini frakció” lenne képviseltetve.
A parlament munkájában kiemelkedő jelentőségűek a frakciók, s ezek integrációs képessége igen nagy, amit az uniós bővítés során felvett országokból érkezett különböző politikai csoportok beépítése is jól mutat. Az eddigi tapasztalatok alapján abból kell kiindulni, hogy további kis pártok csatlakozhatnak a frakciókhoz.
Három alkotmánybíró nem követte a többségi álláspontot; ketten, Rudolf Mellinghoff és Udo Di Fabio – mindkettőt a CDU jelölte – indokolták is azt. Az ötszázalékos küszöb szerintük nem tiltott megkülönböztetés, hanem a választójog egyik kiegészítő szabályozása. Felfogásuk szerint ez a szabály sokkal kevésbé befolyásolja az eredmények egyenlőségét, mint az alkotmány által engedélyezett egyfordulós többségi választójog.
Elméletileg az is bekövetkezhet, hogy a leadott voksok több mint fele elvész. Szerintük Karlsruhénak nem szabad a választójog egyetlen elemét kiemelni, s azon szigorúan számon kérni az egyenlőséget. Érvelésük szerint a választójogi kérdések szigorúan a törvényhozók kompetenciájába tartoznak, ahol az alkotmánybíróságnak önmegtartóztatást kell gyakorolnia.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
