A könyv szerzőivel folytatott kerekasztal-beszélgetésen Jörg Schönbohm volt brandenburgi belügyminiszter elmondta, a kancellár hétéves kormányzása után hatalmas tekintélyvesztéssel szembesül. Az általa előírt hallgatási kötelezettséghez saját pártja is csak néhány óráig tartja magát. A kormánykoalíció repedezik, s nem csak az euró kérdésében, hanem az ápolás, az autópályadíjak, az adatmentés, az adóreform, vagy éppen a gondozási díj területén is messze áll a közös állásponttól.
Josef Kraus, a Német Tanárok Szövetségének elnöke e tekintélyvesztést az elvek és a világos célok hiányára vezette vissza. Idézte a kancellár egyik nyilatkozatát, melyben a CDU alapértékeiről beszélt. „Néha liberális, néha szociális elkötelezettségű, időnként konzervatív vagyok.” Sőt, ha az tűnik hasznosnak, politikailag korrektnek, akkor a kereszténydemokraták elnöke bátran egyházellenes is.
Arnulf Baring, a tekintélyes történész sorolta az általuk súlyosnak tartott hibákat. Németország teljesen elhanyagolja az elitképzést. Az oktatáspolitikában teljesen megszűntek a fiatalokkal szembeni elvárások, még azon az áron is, hogy semmi sem lesz belőlük az életben. Megdöbbentette Angela Merkel hirtelen atompolitikai fordulata is, hiszen a döntés előtt alig fél évvel még azt állította, hogy a nukleáris erőművekre még egy ideig szükség lesz, mígnem az új energiaforrások a kellő mértékben rendelkezésre állnak. Most a döntés megszületése után egyáltalán nem tudjuk, hogy mikor lesz elegendő alternatív energia.
Az euróválság alkalmával sem mutatott igazán nagyszerű formát. Miként hihette, hogy ha elképzelhetetlen összegeket dobálnak Athén után, azzal megakadályozható lesz egy dominóeffektus? Teljesen világos, hogy további államokat ez csak arra biztatott, hogy biztosra vegyék a pénzügyi segítséget.
A fenti példák tökéletesen megmutatták milyen szélkakas lett a kancellárból. Éppen úgy, mint Thilo Sarrazinnak a muzulmán bevándorlók integrálhatatlanságáról kidolgozott tézisei, melyek a vitatott könyv megjelenése előtt egy évvel a Lettre Internationalban voltak olvashatók. Bírálóit már akkor is döbbenettel töltötte el, hogy állításainak milyen kedvező a lakosságon belüli visszhangja. Ennek ellenére a kancellárt senki sem próbálta meg visszatartani az újabb összeütközéstől.
(Die Welt – welt.de)
origo.hu
Lemondott az óbudai baloldali korrupciós botrány egyik főszereplője
