Nyáron a fenyegető fizetésképtelenség hatására a demokraták és a republikánusok megállapodtak, hogy 2 billió dollárt kívánnak megtakarítani 10 éven belül. A szükséghelyzetben létrehozták a kongresszus szuperbizottságát, mely tovább szigorította volna a takarékosságot. A hálaadásnapi pulyka mellett az amerikaiak azt kérdezik, még mi mindent akar Washington lenyomni a torkukon. Mára 10 százalékra csökkent a közvélemény-kutatásokban a kongresszus hitelessége.
A megígért 2 billiós kiadáscsökkentés soknak tűnik, de nem nagy tétel, csak 2012-ben a szövetségi kormány egybillió dollár új adósságot készül felvenni. Ténylegesen ennek az összegnek a duplája lenne szükséges a pénzügyek rendbetételéhez. A kongresszus költségvetési irodájának előrejelzése szerint – melyek igen kedvező, irreális feltételezések mellett készültek – a szövetségi költségvetés hiánya 2021-ig 3,5 billió dollárra fog emelkedni, az elvárt megszorítások ellenére. Az évtized végére kiegyenlített költségvetésnek nyoma sincs.
Hogy milyen súlyos az Egyesült Államok pénzügyi helyzete, azt jól mutatja az a kevéssé hízelgő elemzés, amit a Nemzetközi Valutaalap készített. Eszerint az amerikai államadósság öt éven belül meghaladja a GDP 115 százalékát, ami még az olasznál is rosszabb arány. Az, hogy a pénzpiacok viszonylag nyugodtak voltak, döntően a még rosszabb európai helyzetnek köszönhető. Innen nézve az amerikai állampapírok még mindig a kisebbik rossznak számítanak.
Ellentétben a politikai retorika állításaival, a kudarcot nem az okozta, hogy a republikánusok megtagadták az adóemelést. Eltérve alapelveiktől, készek lettek volna csökkenő adókulcsok mellett kibővíteni az adóalapot, s ez 300 milliárddal a jelenleginél több forrást hozott volna a szövetségi költségvetésbe. Ez azonban nem volt elég a demokratáknak, akik minden áron szerették volna a Bush-korszak 2012 végén kifutó adócsökkentéseit elvenni a gazdagoktól. A megállapodás blokádjával, úgy érzik, közelebb jutottak ehhez a céljukhoz.
Az adósságcsapda csak a kampány politikai körítése. Az igazi probléma a társadalombiztosítási, ezen belül is a betegbiztosítási kiadások robbanásszerű növekedése. A 2010-es nagy reformmal tíz év alatt 1 billió dollárral növelték a kiadásokat. Anélkül, hogy máig meghatározták volna, miből fizetik ezt.
Barack Obama nagyhangú adósságcsökkentési követelései nem egyebek, mint üres frázisok. Obama a deficitcsökkentési bizottságot nemhogy nem ösztönözte, de még akadályozta is a munkáját 440 milliárd dolláros konjunktúracsomagjával és a gazdagok elleni irigységkampányával.
A szuperbizottság csődje tökéletesen jelképezi az ország gazdaságpolitikai megosztottságát. A demokraták veszélyes stratégiát folytatnak, amikor az újraelosztás növelésében gondolkodnak. A növekvő betegbiztosítási költségek a jövőben egyre inkább megfosztják mozgásterétől a szövetségi államot. A republikánusok a betegbiztosítás reformjával és a drámai adóemelések megtagadásával közvetve a deficit ellen küzdenek. Számukra a kisebb költségvetési hiány azt célozza, hogy gyorsítsák a növekedést. Hosszabb távon ez a sikeresebb stratégia. Ezt a vitát azonban legfeljebb a jövő évi elnökválasztás döntheti majd el. Legalább addig kénytelenek lesznek várni az amerikaiak és a világ a komoly költségvetési szanálásra.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
