Ha a demokrácia a vitából él, akkor Lipcse Merkel 11 éves pártelnökségének mélypontja – írja a Der Spiegel. Az oktatási javaslatot halálra vitatták, a minimálbér kérdésében a kancellár az utolsó pillanatban kikényszerített egy kompromisszumot, a gyermekgondozási díj kérdését rövid vita után átutalták a frakciónak. Visszafogott beszédének értékelése a nyilvánosság kizárásával zajlott, egyedül az euró kérdésében megjelenő ellentétes véleményekről értesülhetett a közvélemény.
Merkel már régóta elvonta a politikai vitáktól az oxigént. A kongresszuson a kancellár új szintre emelte „altató” stratégiáját. Már nemcsak politikai ellenfeleit helyezte mély álomba, hanem saját pártját is. Ezt mindennél jobban mutatja a minimálbérről történő vita elmaradása.
Ha bankokat és államokat adó milliárdokkal támogatják, akkor a CDU nagyon nehezen tudja megmagyarázni, miért fizetnek Németországban milliók számára igen alacsony béreket. Ennek a következménye, hogy a CDU lecsiszolja az összes olyan különbséget, amivel megkülönböztethető az ellenzéktől.
Ha nincs miről vitatkozni, akkor jóval nehezebb az ellenségnek saját táborát mozgósítani. Csakhogy ez kellemetlen mellékhatásokkal jár a demokráciára is. Merkel kómastratégiájának másik áldozata saját pártja. A valóságban ugyanis a CDU mélyen megosztott a minimálbér kérdésében. Mindkét oldal jó érvekkel rendelkezik. Merkel hosszú ideig engedélyezte a vitát, majd a kivételek számát növelni kívánó gazdasági szárny oldalára állt, de amikor felismerte, hogy a Karl-Josef Laumann vezette keresztény szakszervezetek győzhetnek a kongresszuson, akkor azonnal lefékezte az érvek ütköztetését.
A kancellár utasítására a színfalak mögött megkötöttek egy kompromisszumot, amelynek egyetlen célja volt, hogy a kongresszus nagyobb vita nélkül elfogadja. Merkel most már szinte mindenható kancellárként irányítja a CDU-t, csakúgy mint Helmut Kohl fénykorában. Csakhogy jogos kérdés, mennyi a hatalma annak a pártelnöknek, aki a vita minimumát sem engedélyezi pártján belül. S mit lehet egy ilyen pártról várni, amely hagyja, hogy ezt tegyék vele?
(Der Spiegel, spiegel.de)
