„Nem láttunk még ennyire komor arcú Berlusconit” – így kommentálta a kormányfő reagálását a SkyTg24 hírtelevízió, megjegyezve, hogy még az olasz belpolitika labirintusában jártas elemzőket is meglepte Berlusconi hirtelen bukása. Akárhogyan döntsön Giorgio Napolitano államfő Berlusconi lemondása és a pártokkal való konzultáció után, az olasz újságok abban egyetértenek, hogy a Hajrá Olaszországgal 1994-ben kormányfővé választott Berlusconi pályafutásának ez a korszaka lezárult.
„Nem így képzelte a távozást” – nyilatkozta Dino Pesole, az Il Sole24Ore gazdasági napilap újságírója. Megjegyezte, a piacok éppen a vállalkozó-miniszterelnököt sodorták el, aki cégeihez hasonló sikert ígért Itáliának. A sajtó emlékeztetett arra, hogy a 2008-ban kétharmados támogatottságot szerzett Berlusconi azt tervezte, a köztársasági elnöki palotában zárja pályafutását. „A diadalmas kormányzástól a vereségig, a többségét elpazarló Lovag véget ért meséje” – így összegezte a négyszeres Berlusconi-kormányzás történetét az ellenzéki La Repubblica, kiemelve, hogy Berlusconi 2001-2005 között rekordot döntött: 1412 napon át vezette az országot.
Mostani vereségekor azonban „alig tudta kimondani a szótárából hiányzó lemondást” – fogalmazott az újság. Nem hitte, hogy megbukhat az, akit szerinte az olaszok szentté akartak avatni – írta a La Repubblica. Berlusconi álmot árult: nem pártot, a Szabadság Népét vezette, gyönyörű családja volt, virágzó vállalkozásai, pazar villái, udvartartása. Ez volt a berlusconizmus meséje. Az olaszok elhitték neki. Érthetően beszélt, viccet mesélt. Szuperember volt: egyik nap a l'aquilai földrengés romjait takarította, másnap egy 18 éves lány születésnapját ünnepelte – sorolta a napilap.
Csodát ígért
„Aki hitt Berlusconiban, most meztelenül látja elvesztett illúziókkal – a karizma szertefoszlott” – nyilatkozta Franco Cordero jogász. Tizenhét éve a „Szeretem Olaszországot” mondattal alapított pártot. Idén nyáron undorítónak nevezte Itáliát – foglalta össze Berlusconi tündöklését és hanyatlását a Corriere della Sera. A konzervatív napilap szerint Berlusconi politikai kalandja az olaszok érzelmeire építve kezdődött: televíziós-kommunikációs hadigépezettel csodát ígért az első köztársaság pártjaiban csalódottaknak.
„Az utolsó két évet a Berlusconi-korszak alkotójának egyre komorabb és haragos arca tükrözte. Eltűnt a mosolya, a tömegekre gyakorolt varázsa, szertefoszlott a hit, hogy amit Berlusconi megérint, gazdag, sikeres lesz és szavazatot hoz” – írta a Corriere. „Ne temessük még el Berlusconit! Még akár választást is nyerhet” – mondta Alessandro Sallusti, a Berlusconi család birtokolta Il Giornale főszerkesztője.
